Alternatív hős

Vajon miért van az, hogy az emberek manapság olyan személyeket választanak maguknak példaképül, akik aztán tényleg nem szolgáltak rá arra, hogy hősként tiszteljék őket? Sok ezer száz ember tiszteli a haza megmentőjeként Gyurcsány Ferencet, és szerintem legalább annyi ember promotálja a ruházatán a dél-amerikai mészáros terroristavezér Che Guevarát, mint ahány áldozata az ideológiájának volt. Pedig nem lenne túlságosan nehéz olyan embereket találni, akik életükkel vagy halálukkal gyermekeink számára példaképek lehetnének.
Gyakori védekezés a che-fetisizálással kapcsolatban az, hogy ezzel tulajdonképpen nem egy tömeggyilkost akarnak védeni, hanem egy életérzést akarnak kifejezni, esetleg lázadni akarnak a kapitalizmus kizsákmányoló rendszere ellen. Ennél egy szinttel szánalmasabb az, amikor megpróbálják "mosdatni" (elnézést a partizánokra jellemző szóhasználatért), és például az Egy motoros naplóját hozzák fel érvként.
Hosszasan lehetne még elemezni ezt a jelenséget, de ezt a bejegyzést másra szeretném szánni. Szeretnék ajánlani egy alternatív hőst. Azt nem tudom garantálni, hogy élete szeplőtlen volt, de a halála mindenképpen tisztelendő.
Ez az ember pedig Jean Calas, akit egyesek - szerintem eléggé helytelenül - a keresztény vallási intolerancia szimbólumaként kívántak és kívánnak beállítani. Jean Calas egy toulouse-i protestáns kézműves volt a XVIII. században. Ahogyan az idő telt-múlt, 2 gyermeke is áttért a katolikus vallásra. Az egyikőjük viszont egy este minden pénzét elkártyázta. Ez akkoriban nem volt nagy dicsőség, úgyhogy felkötötte magát. Már ez sem feltétlenül szerzett kitörő örömet édesapja számára, de az igazi problémák akkor kezdődtek, amikor a város lakossága körében elterjedt a pletyka arról, hogy Jean Calas és családja ölte meg a saját gyermekét, amiért áttért a katolikus hitre. A polgármester engedett a rá nehezedő nyomásnak és perbe fogatta Jeant. A perben kb. annyi esélye volt a felmentő ítéletre, mint Szálasinak a népbíróság előtt. Természetesen elítélték, mégpedig kérekbetörésre. Az ítéletben viszont az is szerepelt, hogy a kivégzés előtt kínvallatni kell, hogy árulja el családtagjait is. Jean viszont nem tett "beismerő vallomást", így családja sértetlen maradt. Ezek után a megkínzott embert 1762. március 9-én brutánis módon kivégezték.
A pernek természetesen hatalmas visszhangja keletkezett. Voltaire az esetről írt is egy könyvet Traité sur la tolerance a l'occasion de la meurtre de Jean Calas címmel. A könyv rövid idő alatt besztszeller lett, és ennek hatására írta meg az ifjú jogász Cesare Beccaria A bűnökről és a büntetésekről című, nagy sikerű művét, amivel megalapozta a modern büntetőjogot. Voltaire perújrafelvételt kezdeményezett, és Jean Calas ártatlansága bizonyítást nyert.
A fenti tragikus esetből rengeteg féle következtetést le lehetne vonni, rendkívül toleráns módon lehetne szidni a vallási intoleranciát, lehet szörnyülködi a katolicizmus rémtettein meg a "sötét középkoron", de ezekkel nem megyünk sokra. Ami engem megfogott az egészben, az az, hogy egy egyszerű ember a családja védelme érdekében mi minden rémséget képes kiállni. Amit Jean Calas véghezvitt mártírhalálával, az példaként kéne, hogy álljon mindenki előtt. Egy hősnek sem kell feltétlenül gyilkosnak lennie, lehet nyugodtan áldozat is.