Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltként úgy döntött, hogy bele is csap a lecsóba, és már közzétette a megszorításait. Bizony, a nyugdíjasokra betámadnak. Az ő helyzetük nyilvánvalóan a legnehezebb, mivel életük nagy részében a drága szocializmusban (vagyis, dehogy szocializmusban, nálunk csak így becézték a kommunizmust) dolgoztak, ahol az előtakarékoskodás és az előgondoskodás szavak gonosz kapitalista jelszavak voltak, hisz a Párt gondoskodott mindenkiről. Magánnyugdíjpénztár ugye akkoriban még nem volt, ha takarékoskodni akartál, akkor ott a takarékpénztár. Mit neked befektetés, vagy nyugdíjalap, ugyebár.
A mai nyugdíjasok egyértelműen nem tehetnek arról, hogy a rendszer, amelyben éltek, nem tudott gondoskodni róluk, és nem tanította meg hatékonyan spórolni őket. Viszont az ő nyugdíjuk elviszi az állam pénzének a 24%-át, és ez az arány egyre növekszik.
Szóval lehet, hogy a nyugdíjasok nem tehetnek a jelenlegi helyzetükről, de mi se tehetünk róla, és bizony hosszú távon csak úgy lehet a jelenlegi nyugdíjakat fenntartani, ha a társadalom nem-nyugdíjas részét húzzák le. Minden tiszteletem a nyugdíjasoké, és értem én, hogy nem könnyű még ebből a pénzből se megélni, de az nekik semmivel se lenne jobb, ha a dolgozók életszínvonala is az ő helyzetüket közelítené. És nem azért, mert annyira jók lesznek a nyugdíjak...
A Bajnai-csomag többi pontja is komoly tökön rúgás erejű. Több helyen megvonnak vagy csökkentenek már jól megszokott támogatásokat. Több támogatást befagyasztanak. A magyar pénztárcák jobban teszik, ha havi 5-10 ezer forintos többletkiadásra felkészülnek idegileg. Ami viszont a legszomorúbb: ugyan az adócsökkentős részek meg vannak említve, de egy szóval se részletezik. Az egész reformcsomagnak erősen olyan arca van, hogy "jól meghúzzuk a nadrágszíjat, aztán majd az Orbán rendezkedjen, ha akar".
Hitel, világ, statárium
A Bajnai-csomag azonban mindenképpen együtt jár egyfajta nagyobb költségvetési fegyelemmel, és ezzel remélem együtt jár az állami beruházások némiképp történő megregulázásával (amibe illene, hogy beletartozzon az is, hogy a megbízást a legjobb ajánlatot tévő kapja, ne ugyanaz a cég újra és újra) és a költekezés átgondolásával is. Az állami kiadások visszafogásával végre rendesen elindulhat az orbitális méretű államadósságunk visszafizetése is - amit egyébként az MSZP-nek a válság alatt növelnie sikerült, a Szájtépő teljes 3 fős szerkesztőségének nevében gratulálok - és ami a legfontosabb, a forintot végre talán újra a lélektani 260 forint/1 euró alatt láthatjuk.
Ez pedig nem mindegy azoknak, akik hitelt vettek fel. Sajnos a hitelek manapság a legmegterhelőbb részei a magyar lakosság terheinek. A bankok bizony profitorientált intézmények. Az államtól elvárják a transzfert baj esetén, de abban semmiképp sincsenek benne, hogy engedékenyebbek legyenek a lakossággal szemben. BAR lista és lakáslefoglalás, az megy. Mivel azonban még mindig ők szabják meg a hiteleik törlesztőrészletét, a magyar társadalom hiteltől eladósodott része csak a forint erősödésében reménykedhet, mert így sokan tízezrekkel kisebbeket fizetnének havonta.
Lefordítva: az éremnek két oldala van. A Bajnai-csomag majdnem egyfajta pénzügyi statárium, de még nagyobb szopás lenne, ha nem lenne. Az eurónak se kötelező 300 forint körül maradnia, lehet az még 350 és 400 is, sőt, a határ a csillagos ég - emlékezzünk csak a pengőre.
Márpedig - a nemzetközi piac már csak ilyen - ha nem szorul a nadrágszíj, akkor bizony nosztalgiázgathatunk majd egy-két év múlva a 300 forintos euróra.
A mai nyugdíjasok egyértelműen nem tehetnek arról, hogy a rendszer, amelyben éltek, nem tudott gondoskodni róluk, és nem tanította meg hatékonyan spórolni őket. Viszont az ő nyugdíjuk elviszi az állam pénzének a 24%-át, és ez az arány egyre növekszik.
Szóval lehet, hogy a nyugdíjasok nem tehetnek a jelenlegi helyzetükről, de mi se tehetünk róla, és bizony hosszú távon csak úgy lehet a jelenlegi nyugdíjakat fenntartani, ha a társadalom nem-nyugdíjas részét húzzák le. Minden tiszteletem a nyugdíjasoké, és értem én, hogy nem könnyű még ebből a pénzből se megélni, de az nekik semmivel se lenne jobb, ha a dolgozók életszínvonala is az ő helyzetüket közelítené. És nem azért, mert annyira jók lesznek a nyugdíjak...
A Bajnai-csomag többi pontja is komoly tökön rúgás erejű. Több helyen megvonnak vagy csökkentenek már jól megszokott támogatásokat. Több támogatást befagyasztanak. A magyar pénztárcák jobban teszik, ha havi 5-10 ezer forintos többletkiadásra felkészülnek idegileg. Ami viszont a legszomorúbb: ugyan az adócsökkentős részek meg vannak említve, de egy szóval se részletezik. Az egész reformcsomagnak erősen olyan arca van, hogy "jól meghúzzuk a nadrágszíjat, aztán majd az Orbán rendezkedjen, ha akar".
Hitel, világ, statárium
A Bajnai-csomag azonban mindenképpen együtt jár egyfajta nagyobb költségvetési fegyelemmel, és ezzel remélem együtt jár az állami beruházások némiképp történő megregulázásával (amibe illene, hogy beletartozzon az is, hogy a megbízást a legjobb ajánlatot tévő kapja, ne ugyanaz a cég újra és újra) és a költekezés átgondolásával is. Az állami kiadások visszafogásával végre rendesen elindulhat az orbitális méretű államadósságunk visszafizetése is - amit egyébként az MSZP-nek a válság alatt növelnie sikerült, a Szájtépő teljes 3 fős szerkesztőségének nevében gratulálok - és ami a legfontosabb, a forintot végre talán újra a lélektani 260 forint/1 euró alatt láthatjuk.
Ez pedig nem mindegy azoknak, akik hitelt vettek fel. Sajnos a hitelek manapság a legmegterhelőbb részei a magyar lakosság terheinek. A bankok bizony profitorientált intézmények. Az államtól elvárják a transzfert baj esetén, de abban semmiképp sincsenek benne, hogy engedékenyebbek legyenek a lakossággal szemben. BAR lista és lakáslefoglalás, az megy. Mivel azonban még mindig ők szabják meg a hiteleik törlesztőrészletét, a magyar társadalom hiteltől eladósodott része csak a forint erősödésében reménykedhet, mert így sokan tízezrekkel kisebbeket fizetnének havonta.
Lefordítva: az éremnek két oldala van. A Bajnai-csomag majdnem egyfajta pénzügyi statárium, de még nagyobb szopás lenne, ha nem lenne. Az eurónak se kötelező 300 forint körül maradnia, lehet az még 350 és 400 is, sőt, a határ a csillagos ég - emlékezzünk csak a pengőre.
Márpedig - a nemzetközi piac már csak ilyen - ha nem szorul a nadrágszíj, akkor bizony nosztalgiázgathatunk majd egy-két év múlva a 300 forintos euróra.
2 megjegyzés:
Ami az államadósságot illeti, azt aztán törleszthetjük. A legóvatosabb becslések szerint is minimum a GDP 70%-át teszi ki, de hallottam én már olyan becslést is, ami 100%-ra tette.
Az önkormányzatokról nem is beszélve. Csak a bankok irányába kb. 800 milliárddal voltak eladósodva 2007-ben(!), és akkor még nem is beszéltünk a kibocsájtott kötvényekről.
Magyarul qrva nagy kakiban van az ország.
Én nem jósolok nagy jövőt ezeknek a reformoknak, föntebb már le is írtam, hogy miért.
Megjegyzés küldése