Gordon és a reformok

Szopni fogunk, rajta hát!

Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltként úgy döntött, hogy bele is csap a lecsóba, és már közzétette a megszorításait. Bizony, a nyugdíjasokra betámadnak. Az ő helyzetük nyilvánvalóan a legnehezebb, mivel életük nagy részében a drága szocializmusban (vagyis, dehogy szocializmusban, nálunk csak így becézték a kommunizmust) dolgoztak, ahol az előtakarékoskodás és az előgondoskodás szavak gonosz kapitalista jelszavak voltak, hisz a Párt gondoskodott mindenkiről. Magánnyugdíjpénztár ugye akkoriban még nem volt, ha takarékoskodni akartál, akkor ott a takarékpénztár. Mit neked befektetés, vagy nyugdíjalap, ugyebár.

A mai nyugdíjasok egyértelműen nem tehetnek arról, hogy a rendszer, amelyben éltek, nem tudott gondoskodni róluk, és nem tanította meg hatékonyan spórolni őket. Viszont az ő nyugdíjuk elviszi az állam pénzének a 24%-át, és ez az arány egyre növekszik.

Szóval lehet, hogy a nyugdíjasok nem tehetnek a jelenlegi helyzetükről, de mi se tehetünk róla, és bizony hosszú távon csak úgy lehet a jelenlegi nyugdíjakat fenntartani, ha a társadalom nem-nyugdíjas részét húzzák le. Minden tiszteletem a nyugdíjasoké, és értem én, hogy nem könnyű még ebből a pénzből se megélni, de az nekik semmivel se lenne jobb, ha a dolgozók életszínvonala is az ő helyzetüket közelítené. És nem azért, mert annyira jók lesznek a nyugdíjak...

A Bajnai-csomag többi pontja is komoly tökön rúgás erejű. Több helyen megvonnak vagy csökkentenek már jól megszokott támogatásokat. Több támogatást befagyasztanak. A magyar pénztárcák jobban teszik, ha havi 5-10 ezer forintos többletkiadásra felkészülnek idegileg. Ami viszont a legszomorúbb: ugyan az adócsökkentős részek meg vannak említve, de egy szóval se részletezik. Az egész reformcsomagnak erősen olyan arca van, hogy "jól meghúzzuk a nadrágszíjat, aztán majd az Orbán rendezkedjen, ha akar".

Hitel, világ, statárium

A Bajnai-csomag azonban mindenképpen együtt jár egyfajta nagyobb költségvetési fegyelemmel, és ezzel remélem együtt jár az állami beruházások némiképp történő megregulázásával (amibe illene, hogy beletartozzon az is, hogy a megbízást a legjobb ajánlatot tévő kapja, ne ugyanaz a cég újra és újra) és a költekezés átgondolásával is. Az állami kiadások visszafogásával végre rendesen elindulhat az orbitális méretű államadósságunk visszafizetése is - amit egyébként az MSZP-nek a válság alatt növelnie sikerült, a Szájtépő teljes 3 fős szerkesztőségének nevében gratulálok - és ami a legfontosabb, a forintot végre talán újra a lélektani 260 forint/1 euró alatt láthatjuk.

Ez pedig nem mindegy azoknak, akik hitelt vettek fel. Sajnos a hitelek manapság a legmegterhelőbb részei a magyar lakosság terheinek. A bankok bizony profitorientált intézmények. Az államtól elvárják a transzfert baj esetén, de abban semmiképp sincsenek benne, hogy engedékenyebbek legyenek a lakossággal szemben. BAR lista és lakáslefoglalás, az megy. Mivel azonban még mindig ők szabják meg a hiteleik törlesztőrészletét, a magyar társadalom hiteltől eladósodott része csak a forint erősödésében reménykedhet, mert így sokan tízezrekkel kisebbeket fizetnének havonta.

Lefordítva: az éremnek két oldala van. A Bajnai-csomag majdnem egyfajta pénzügyi statárium, de még nagyobb szopás lenne, ha nem lenne. Az eurónak se kötelező 300 forint körül maradnia, lehet az még 350 és 400 is, sőt, a határ a csillagos ég - emlékezzünk csak a pengőre.

Márpedig - a nemzetközi piac már csak ilyen - ha nem szorul a nadrágszíj, akkor bizony nosztalgiázgathatunk majd egy-két év múlva a 300 forintos euróra.

"Felelős kormányt Buda-Pesten!"

Ma délelőtt elvittek két tüntetőt azért, mert a cím szövegét írták egy transzparensre, és ami mellesleg a 12 pont második pontjának a lényege. Talán a 12 pontból való majdnem szó szerinti idézés nem illik március 15-ike ünnepléséhez? A szólásszabadság addig terjed, amíg a hármas kordonnal őrzött Demszky Gábor sehonnai bitang emberezik, árpádsávosozik, és idén már Tatárszentgyörgyről szólva rasszizmust kiált a ketrecéből? Este pedig arról beszél Gyurcsány Ferenc, hogy Magyarország ma független, sikeres ország, ahol szólásszabadság van. Hol élünk, emberek? Egyszerűen nem hiszem el, hogy 20-30 év múlva ezt a korszakot akárkik is demokratikusként fogják jellemezni. Ahol a miniszterelnök és a főpolgármester nem mer együtt ünnepelni a magyarokkal, mégis szinte áthatolhatatlan kordonerdő szabdalja szét a rettegésük miatt a fővárost, és osztja kicsiny megszállási övezetekre emlékeztető zónákra, ahová nehezebb a belépés, mintha átlépnénk az országhatárt. Ahová még cumisüveget sem lehet bevinni, és ahol minimum szabálysértés lehet, ha ösztönösen összegyűröm a tízóraim ezüstpapírját. Terrorizmus előkészülete, ami már önmagában büntetendő, mi? Még a végén galacsint dobálnék az ott sem tartózkodó Gyurcsány Ferencre. Pedig ha akartam volna, már megtehettem volna ősszel. A rendőrök pedig harapófogóba szorítják a sajtósokat - éljen a sajtószabadság -, míg Toroczkaiék röhögve bújnak ki az oszlatni akaró rendőrök gumibotjai közül egy parkolóház egérútját kihasználva. Morvai Krisztinával és Gaudi-Nagy Tamással nem tudom mi történt az este, de hogy megint CR-t használt a rendőrség, abban biztos vagyok.

De nem elég a papírgalacsin vagy a transzparens büntetése, ezek nélkül is élő fegyver minden olyan ember, akinek ellenvéleménye van, és ezt ki is szeretné fejezni, azt hívén, hogy szólásszabadság van. Nem, ma csak hallgatni szabad az utcán. Hallgatni, és egyetérteni. Mivel a hatalom még a kimondott szótól is fél, idegesíti az ellenvélemény, a kritika. A drága miniszterelnök urat bálványként imádó akciónyuggerek pedig megrohamozzák és még képen is törlik azt, aki kritizálni meri imádott vezérüket. Vajon mi lett volna, ha a "bántalmazott" merészeli lefogni az egyik nyanya kezét? Maga a fasizmus. Legközelebb talán már a tapsolás is kötelező lesz, élt a magyar már ilyen időket is.

Ferenc testvér nemrég még kínosan röhögcsélt Szegeden, amikor fújolást kapott. Ma este ez a mosolygás már természetellenessé vált. Mindenki Ferije ma Csodaországban járt, ahol minden magyar sikeres, együtt építi a völgyhidat, együtt örül az ország függetlenségének, miközben az IMF hitelének utolsó morzsáit is felzabálják azok, akiknek feneketlen a gyomruk. A pannon puma is ugrott egy nagyot, bele egyenesen a szakadékba. Válság van, tetszik érteni? És az, hogy ekkora, arról te tehetsz, Ferikém. Mert a piac már egy szavadat sem hiszi. Mert belebuktál a megszorításokba, és egy darab reformot nem tudtál megcsinálni. Mert már csak könyörögni vagy képes az euróért, a feltételeinek teljesítésétől pedig olyan messze löktél minket, hogy az évszámot már nem is látjuk. Elég egy idióta mondat, és már repül is a forint. Magyarország külföldön egyenlő lett a hazugság fogalmával. Pedig a hazugság fogalmával te vagy egyenértékű. Aki szerint a válságnak csak a szele fog érinteni. Aki szerint még most is sikeres és független ország vagyunk. Köszönjük Feri, ez a mai nap is felejthetetlen volt. Reméljük, a következő március 15. már nélküled fog telni.

Amúgy csináltam ma vászonból '48-as farkasfogas honvédzászlót Patrona Hungariae alakjával, végigjártam a '48-as helyszíneket, megnéztem a Nemzeti Múzeum '48-as kiállítását, és még huszárnak is beöltöztem. Valamennyi ideig a Jobbikot is képes voltam meghallgatni - Morvai Krisztina a szokásos szövegen túl még a Fideszt is megdicsérte azért, mert szerinte radikalizálódik a Jobbik nyomán -, a többi eseményt meg tévén követtem nyomon. Igen, fotelből, egy kiadós rácos ponty elfogyasztása után. Igen, fotelből és lakás melegéből, mert tavaly egész hátralévő életemre is sok CR-t tüdőztem le, Toroczkainak meg nem kívántam játszópajtása lenni Budaházy kiszabadításában. Lehet rám követ, tojást, meg papírgalacsint dobálni, amiért fölöslegesen nem viszem vásárra a bőrömet.;-)

Az Operabál fantomjai

Forrás: Index

A rendőrség megmutatta ismét, hogy mennyire egy patkány intézmény tud lenni, ha egy kis lökést kap felsőbb körökből. Egy rakás punk tüntetett ugyanis az Operabál ellen, és ezen tettüknek az lett a következménye, hogy megruházták őket is, mint széljobbos megfelelőiket, aztán meg nézhettek maguk elé, hogy mennyire szabad is ez az ország.

"A punkok nagyon idegesítették a rendőröket, mert folyton azt kérdezték tőlük, hogy mi rosszat tettek, miért kellett őket megverni, hiszen nem csináltak semmit. "Azt se tudod megmondani, miért csinálod ezt" - kiabált velük az egyik punk, és tényleg nem tudta megmondani - "csak azért, mert mi nem érünk annyit" - vonta le a következtetést."

Ettől a résztől összeszorult a pici szívem. Megdöbbentő módon az derült ki belőle (OMG!) hogy a gazdagokat másképp kezelik, mint a szegényeket. Te jó Isten, itt valaki spanyol viaszt szart!

A viccet félretéve, nem tartom szakszerűnek a rendőrség fellépését az ügyben (bár erre egy-két súlyos partizán arc biztos mást mondana, és már ilyen-olyan faszságokkal próbálná bizonyítani, hogy a rendőrségnek ilyenkor gerinctörésre is joga van) és igencsak elkeserítő, hogy egy olyan tüntetésnek, amely üzenete nem harmonizál a hatalmi elit gondolatvilágával, erőszakos véget kell érnie.

És akkor most vessünk egy pillantást arra, hogy ezek a szerencsétlen szellemi nyomorékok mi ellen tüntettek.

"Amíg a világválság közepette az elit csak önmagával törődik, és gondtalanul szórakozik, aközben a magyar társadalom szociálisan, morálisan is leépül, rohamosan pauperizálódik és fasizálódik" - írta [1] az ellen-Operabál beharangozójában az ATTAC."

Ó, igen, a fasisztázás szolid bája. Nos, én a punkokat megértem, ha haragszanak a közpénzekből kőgazdaggá lett politikusokra. Az tényleg az ő pénzük is - már ha a punk úriember fizet adót - abból rongyot rázni a válság alatt nem szép dolog. De azért ne basszuk már seggbe a túl gazdagnak ítélt vállalkozót is!

Nézzük azt, hogy mi lenne, ha Európa vállalkozói magukba néznének a punkok "értelmes" szónoklatainak hatására, és felhagynak a rongyrázással. Nincs több BMW, pezsgő és kaviár. Hihetetlenül kibasznának ezzel a gazdagok magukkal, és hatalmas hasznára válnának a szegény munkásnak. Hiszen az Operabálon ivott pezsgőt sem egyszerű munkások palackozzák, hanem bizonyára öltönyös üzletemberek, és így az ő megélhetésük úszik el, ha megszűnik a kereslet a drága pezsgőre. A munkásosztály pedig hurrázva éljenez. Amikor az oroszok megtudják, hogy nem kell több kaviár, a Bajkál-tavon ringó hajókon bizonyára nem szegény halászok kámpicsorodnának el, hanem kőgazdag orosz milliárdosok. A BMW gyárak szerelői az overall alatt meg Armanit viselnek.

Szegény buta punkok nem fogják fel, hogy amikor a rongyrázás ellen tüntetnek, akkor arra bátorítják a gazdagokat - akik valszeg kiröhögik őket - hogy legyenek szívesek hozzájárulni még több munkahely megszűnéséhez és a válság elnyújtásához és még pár százezer európai munkanélkülihez. Pont a kereslet esett vissza, és a mi bátor és zseniális kommunistáink további keresletcsökkentést szorgalmaznak.

Pedig a képlet egyszerű, még a hülyegyerek a lila hajjal is megértené, ha érdekelné. De a rózsaszín kis komcsiutópiában könnyebb hinni.

Pedig a lényeg most pont az lenne, hogy akinek nincs pénze, az spóroljon - és ne, ismétlem, ne vegyen fel hitelt, különösen ne a Providenttől - és akinek meg sok pénze van, az költse. Tök mindegy mire, csak a tőke mozogjon. Különben az egész gazdaság Európa fejére fog rohadni.

***Update by Lombroso:
Itt van egy remek videó, érdemes megnézni, láthatunk benne szellemi fogyatékosokat és anyuci szeme fényeit