Mindig is voltak olyan bűnesetek, amelyeknél már a sajtó óvatos megfogalmazása sejtette, hogy bizony az elkövető cigány. Színesfémlopás, falopás, kábellopás, ezek mind szépen monopolizált bűncselekmények, akárcsak a magyaroknál az adócsalás. A gyilkosságot még nem sikerült romáknak monopolizálni, hiszen a móri mészárosok is fehérek voltak.
De az utóbbi időben úgy tűnik, hogy erősen törekszenek rá. Erőszakos bűncselekményekről mostanában egyre többet hallunk, hiába emleget Gyurcsány 95%-os felderítettségi rátát és csökkenő bűnözést, emlegetett ő már sok mindent, ami csak parasztvakításra volt jó. A legtöbb városban elég szépen elkülöníthető az a terület, ahol ezek a bűncselekmények megtörténnek, és érdekes módon általában ez lefedi a romák lakta területet.
Pedig a cigánynak nem kényszer a lopás. Itt az SZTE-n is tanulnak cigányok. A Délhúsnál és Kisteleken is dolgoztam együtt cigányokkal. Érdekes, nem próbáltak meg megölni, és a munkában is ki lehetett jönni velük. Mert kaptak, örültek neki.
Aki meg azt állítja, hogy a romák automatikusan és egyáltalán nem kapnak munkát, az vagy hazudik, vagy általánosít. A magyar munkaadókkal kapcsolatban, ami persze még véletlenül sem elítélendő.
Ahogy a sorozatos erőszakos bűncselekményekről hallunk, megtaláljuk a súlyosabb és félelemkeltőbb bűnöket, a gyilkosságokat, főleg a csoportosan, több személy ellen elkövetetteket. Ez felvet egy problémát, aminek semmi köze nincs a cigányokhoz, csak a bűnözéshez.
Jön a kérdés, mit érdemel az a bűnös, akinek a kése a szívemben van?
A realitás Magyarországon az, hogy jó esélye van a gyilkosnak, hogy 20 év alatt megússza, sőt, jó magaviselettel el lehet jutni 10 év alá is. Még az életfogytiglan is lerövidíthető 25 évre.
Ellenben a halálbüntetésen baromi nehéz rövidíteni.
Persze vannak aggályok ezzel kapcsolatban. Egyrészt: ütközik az alkotmányban az élethez való joggal. Másrészt, mi van, ha ártatlan embert küldünk a bitófára? Harmadrészt: egy gyilkos megölésével a karhatalom ugyanazt a bűnt követi el, mint amiért a gyilkos el lett ítélve.
Ezek mind súlyos érvek, különösen a második. Viszont ezért is kell a halálra ítéltek eseteit különös körülményességgel vizsgálni, és ezért is kell a siralomház, ahol még eltölt jó pár évet az elítélt, mielőtt megölnék. Ez időt ad a vizsgálatokra, és az esetleges ártatlanság bizonyítására. Fontos még továbbá, hogy csakis olyan embert lehessen halálra ítélni, aki szándékosan követi el a gyilkosságot, illetve akire közvetlen bizonyítékok vonatkoznak.
Viszont ott a harmadik érv: hogy a gyilkost megölni is ugyanúgy gyilkosság.
A halálbüntetés nem azért van, mert annyira igazságos. A halálbüntetéssel statuálunk példát. A gyilkos halála egyfajta iránymutatás a társadalomnak, hogy a kést lehetőleg inkább a disznóba vágják, és ne a másikba. Nem csak azért, mert az rossz, hanem azért, mert ha megteszed, akkor megdöglesz, és az áldozatod hozzátartozói majd néznek, miközben a kötélről lógsz.
Ezért.
De az utóbbi időben úgy tűnik, hogy erősen törekszenek rá. Erőszakos bűncselekményekről mostanában egyre többet hallunk, hiába emleget Gyurcsány 95%-os felderítettségi rátát és csökkenő bűnözést, emlegetett ő már sok mindent, ami csak parasztvakításra volt jó. A legtöbb városban elég szépen elkülöníthető az a terület, ahol ezek a bűncselekmények megtörténnek, és érdekes módon általában ez lefedi a romák lakta területet.
Pedig a cigánynak nem kényszer a lopás. Itt az SZTE-n is tanulnak cigányok. A Délhúsnál és Kisteleken is dolgoztam együtt cigányokkal. Érdekes, nem próbáltak meg megölni, és a munkában is ki lehetett jönni velük. Mert kaptak, örültek neki.
Aki meg azt állítja, hogy a romák automatikusan és egyáltalán nem kapnak munkát, az vagy hazudik, vagy általánosít. A magyar munkaadókkal kapcsolatban, ami persze még véletlenül sem elítélendő.
Ahogy a sorozatos erőszakos bűncselekményekről hallunk, megtaláljuk a súlyosabb és félelemkeltőbb bűnöket, a gyilkosságokat, főleg a csoportosan, több személy ellen elkövetetteket. Ez felvet egy problémát, aminek semmi köze nincs a cigányokhoz, csak a bűnözéshez.
Jön a kérdés, mit érdemel az a bűnös, akinek a kése a szívemben van?
A realitás Magyarországon az, hogy jó esélye van a gyilkosnak, hogy 20 év alatt megússza, sőt, jó magaviselettel el lehet jutni 10 év alá is. Még az életfogytiglan is lerövidíthető 25 évre.
Ellenben a halálbüntetésen baromi nehéz rövidíteni.
Persze vannak aggályok ezzel kapcsolatban. Egyrészt: ütközik az alkotmányban az élethez való joggal. Másrészt, mi van, ha ártatlan embert küldünk a bitófára? Harmadrészt: egy gyilkos megölésével a karhatalom ugyanazt a bűnt követi el, mint amiért a gyilkos el lett ítélve.
Ezek mind súlyos érvek, különösen a második. Viszont ezért is kell a halálra ítéltek eseteit különös körülményességgel vizsgálni, és ezért is kell a siralomház, ahol még eltölt jó pár évet az elítélt, mielőtt megölnék. Ez időt ad a vizsgálatokra, és az esetleges ártatlanság bizonyítására. Fontos még továbbá, hogy csakis olyan embert lehessen halálra ítélni, aki szándékosan követi el a gyilkosságot, illetve akire közvetlen bizonyítékok vonatkoznak.
Viszont ott a harmadik érv: hogy a gyilkost megölni is ugyanúgy gyilkosság.
A halálbüntetés nem azért van, mert annyira igazságos. A halálbüntetéssel statuálunk példát. A gyilkos halála egyfajta iránymutatás a társadalomnak, hogy a kést lehetőleg inkább a disznóba vágják, és ne a másikba. Nem csak azért, mert az rossz, hanem azért, mert ha megteszed, akkor megdöglesz, és az áldozatod hozzátartozói majd néznek, miközben a kötélről lógsz.
Ezért.
20 megjegyzés:
Nagyon érdekes gondolatok. Tetszettek, bevallom.
Ajánlom ezt a kis olvasmányt a figyelmetekbe.
http://jesz.ajk.elte.hu/toth14.html
Szerintem a halálbüntetés eléggé ütközik a mai gondolkodással. Az lenne ugye az elsődleges célja, hogy elrettentsen. Viszont én nem tartom elég elrettentőnek azt, hogy befekszek egy székbe, ahol szarrá nyugtatózva várok egy kis szurira és szépen elalszok. Elvégre valamivel ez enyhébb annál, mint ha esetleg elvág az autó és egy hétig fekszek a korházban kínok között, hogy a végére csak elpatkoljak. És ha mellé még szomorúan is nézek, talán még meg is sajnálnak, pedig kinyírtam x embert.
Vagyis szerintem ez így nem érne többet egy börtönbüntetésnél, és az általad felsorolt mellékhatások is kemények.
Szóval szerintem csak úgy működhetne, ha kiviszik az embert a Kossuth térre, a hóhér lecsapja a fejét egy bárddal, a tömeg meg csak néz, és akkor valószínüleg senki se lenne a helyében, főleg, ha kicsit bénázik is a hóhér. Viszont itt lépne közbe a liberális, hogy ácsi ez az út nem járható, mégis hogy néz már ki, hogy egy fej gurul a macskaköveken.
A halálbüntetéssel kapcsolatos aggályok közül csak az elsővel értek egyet. Ugyanis az élethez való jogot, meg úgy általában minden jogot csak azon személyek esetében tartanám, tartatnám tiszteletben, akik maguk is tiszteletben tartják mások jogait. Vagyis aki embert öl (nyilván a szándékos emberölésre gondolok), az a tett elkövetésével egyből lemondana az élethez való jogáról is. A harmadikhoz meg csak annyit, hogy lehetne alkalmazni a régen pápai kiváltságnak számító kitagadás rendszerét. Vagyis akit az erre a feladatra kinevezett ember (vagy inkább testület, a mai bíróságnak megfelelő szerv lenne) kitagad, azt minden jogi következmény nélkül meg lehetne ölni. Szóval nálam ez lenne a halálbüntetés. Így akinek például nagyon gyilkolászni van kedve, az kiválaszthatna magának valakit a listáról...
sebien
A kiátkozásnak az az egy gondja lenne, hogy így már az embernek nincs veszteni valója, szóval elképzelhető, hogy még több embert fog megölni azalatt az idő alatt, amíg őt meg nem ölik.
Még a végén ideszokok.... :)
Psychonaut
Baka: igazad van. Nincs tökéletes megoldás. De a mostaninál szinte bármi jobb lenne. Csak gondoltam valahogy ki kellene elégíteni a gyilkos vágyat is, és ha már valakinek meg kell halnia, akkor az legyen egy olyan, aki meg is érdemli. Mert ugye a gyilkosság bizonyos szinten nem előzhető meg, Minority Report sajnos(???) nem létezik. Akkor legalább próbáljuk mi kiválasztani az áldozatot: létesíteni kellene egy hajszát a Tökéletes célpont mintájára egy elszeparált területen. (Gyk. a Tökéletes célpont egy Van Damme film, csak hogy egyértelmű legyek. Tudom, tudom. Nem egy remekmű, de csak azért említem, mert jól szemlélteti, hogy mire gondolok.)
sebien
Jé, szia Psychonaut.:) Én is írnék véleményt - alapvetően nem vagyok halálbüntetés párti -, de inkább meghagyom Lombrosónak, mert az szakmaibb lesz.:)
A szakmaiság nem függ össze feltétlenül az emberséggel. :)
Egyébként én az vagyok. ;)
Bár szerintem ez a kolumbiai nyakkendőből is lejött. :)
Természetesen.:)
Akkor megnyugodtam! :)
Aham, Lombroso írjon is, a jogi cécó az ő asztala...
A "benyugtatózva kapok egy szurit és elalszom" azért nem ennyire kellemes, ha jól tudom. Három cuccot kapnak:az elsőtől kómába esik, a második a szív kivételével leállítja az izmokat(fulladást okoz), a harmadik leállítja a szívet is. A bibi ott van, hogy az első szer hatása gyorsan megszűnik, és úgy fullad meg, hogy eszméleténél van, de a bénult izmok miatt "nyugodt". (-nak tűnik)
Na végre egy szakmába vágó téma!:)
A halálbüntetéssel kapcsolatos aggályokat nagyon szépen összegyűjtötted, ezekből én a leghangsúlyosabbnak azt tartom, hogy ha a hatóságok tévednek (lásd: móri mészárlás), akkor már baromira nehéz visszacsinálni az eredményt. Amennyiben sikerül találni egy megrögzött, brutális bűnelkövetőt, akivel nem lehet mit kezdeni, akkor azt el kell távolítani a társadalomból. Erre nagyon jó megoldás a tényleges életfogytiglan. Éppen most volt róla egy tanulságos beszélgetés Kálmán Olga és Geréb Ibolya között (http://atv.hu/videotar/2009_feb_david_ibolya.html). Felhívnám a figyelmet a videóban elhangzó szélsőliberális álláspontra, amely meg akarja szüntetni a tényleges életfogytiglani büntetést.
Amúgy a büntetésnek a célja a prevenció, tehát a megelőzés. Ennek két fajtája lehet, az egyik a speciális (tehát az elkövetőt a büntetés tartsa vissza a további bűncselekmények elkövetésétől) a másik pedig a generális (tehát mindenki mást riasszon el a büntetés a bűnözéstől) prevenció. Viszont ne éljünk abban a hitben, hogy ha elkezdünk fellógatni néhány embert, akkor majd drasztikusan csökkenni fog a bűnelkövetések száma. Ha megnézzük Amerikát, akkor tapasztalhatjuk, hogy a magyar eseteknél sokkal brutálisabbak is előfordulnak, hiába van náluk halálbüntetés (persze ebben közre játszhat, hogy 30-szor annyian vannak, mint mi).
Továbbá nem lehet egységesen "bűnözésről" beszélni, hanem különbséget kell tenni az elkövetett cselekmények között. Magyarország legnagyobb problémája szerintem a vagyon elleni bűncselekményekkel van (legalábbis az elkövetett bűncselekmények közel 2/3-a vagyon elleni, azon belül is első sorban lopás), és ez erőteljesen a közbiztonság hiányának látszatát kelti. Emellett - amennyiben hitelt adunk Bencze József szavainak - egyre brutálisabb élet elleni bűncselekményeket követnek el, gyakran vagyonszerzési céllal.
A kriminológusok nagy többsége azt vallja, hogy pusztán a büntetési tételek felvitele nem szorítja vissza a bűnözést. Ha valaki ki akarja fosztani a Penny Marketet, akkor nem fogja érdekelni, hogy ezért 2-től 5 évig vagy pedig 3-től 7 évig kaphat börtönt. Ugyanígy aki arra vetemedik, hogy megöli az anyósát, azt nem fogja izgatni, hogy 10 évet, 20 évet vagy életfogytiglant kaphat-e, esetleg kötelet. Az elkövetők általában nem szokták józan módon mérlegelni, hogy egy gyilkosság neki hány évet ér meg az életéből. Szó se róla, az áldozat hozzátartozóinak nyilván jól esne, ha az elkövető talpa alatt fütyülne a szél, de az ő konformérzetük nem lehet elsődleges. Mégpedig azért nem, mert - időközben rájöttem, hogy ezzel kellett volna kezdenem - a büntetőjog a közjog része, az állam a társadalom működésének biztosítása érdekében alkot normákat, és bünteti meg azokat, akik megszegik őket. Tehát nem az áldozatnak kell bosszút állnia, hanem az állam hivatalból a helyére lép, és jár el. Ezt pedig nem azért teszi, hogy a jó- és rosszcselekedetek között fennmaradjon valamiféle status quo, hanem azért, hogy fennmaradjon a társadalom zavartalan működése. Ezt pedig leginkább a megelőzéssel lehet elérni, illetve a bűnözők "forgalomból kivonásával" és megjavításával. Tévedés viszont abból kiindulni, hogy minnél kegyetlenebbek vagyunk, annál kisebb lesz a bűnözés. Amikor kézlevágás járt a tyűklopásért, akkor is eltűntek a tyúkok.
Tehát a halálbüntetés -bármilyen kegyetlenül is csinálnánk - nem érné el a célját, és még annak a lehetősége is fenn állna, hogy ártatlanokat fosztunk meg az életüktől.
A másik kérdés a kiközösítés. Ez nem - feltétlenül - pápai privilégium volt (ő a kiátkozást alkalmazta, illetve egyházi személyekkel szemben az elmozdítást, de ez már MJ asztala lenne), hanem klasszikus középkori "bűnüldözési" módszer, amelyet proscriptionak, magyarul levelesítésnek hívtak. Egy erre feljogosított személy (arra már nem emlékszem, hogy pontosan ki) végigjárta a falvakat, megkérdezte, hogy ki a bűnöző, lehetett árulkodni, akit beárultak, annak meg kellett jelennie, hogy tisztázza magát (amennyiben sikerült, az árulkodó szívja meg), ha viszont nem jelent meg, akkor proscribálták, tehát bárki szabadon elfoghatta vagy megölhette. Azóta már a bűnüldözés/büntetés állami monopólium lett. Ez azért jó, mert ideális esetben nem az erősebb kutya baszik elve működik, hanem a jog- és törvény előtti egyenlőség, a jogbiztonság és hasonló szép dolgok. Nem vagyok naív, tudom, hogy a bűnözők néha megússzák, néha nem kapnak megfelelő büntetést (lásd: Princz), de el kell fogadni, hogy a jog sosem lehet tökéletes, mindig csiszolni kell, és hozzá kell igazítani a társadalmi viszonyokhoz. Ezt az árat kellett megfizetnünk azért, hogy adott esetben számíthassunk az államra és a jogrendszerre, ne pedig az aktuális hűbérúr jószándékára kelljen hagyatkoznunk.
A halálbüntetést tehát én csak abban az esetben tudnám elfogadni, ha teljesen egyértelmű, hogy ki volt a bűnelkövető, a bűncselekmény súlya akkora, hogy ez kiszabható lenne, és nincs rá semmi esély, hogy az elkövető megjavul. Tehát egy pszichopata ámokfutó nagypapa, vérben forgó szemekkel és csillapíthatatlan gyilkolási vággyal.
Na nekem azzal van bajom, hogy "nincs rá semmi esély, hogy megjavulna".
Mert ezt ki dönti el?
Azért ne csak elmebetegeknek járjon. :)
Elmebeteget nem végzünk ki, hanem határozatlan idejű ényszergyógykezelésre utaljuk be. Ez nem büntetés, hanem intézkedés. Bár állítólag rosszabb, mint a börtön.
Szerintem azért meg lehet mondani, ha valaki erősen javíhatatlannak tűnik. Lásd pl. az elmúlt 10 év 12 tényleges életfogytiglanra ítéltjét.
Meg lehet ítélni, de azért ez tud szubjektív lenni.
Én azt csinálnám, hogy a halálbüntetést úgy intézzék, hogy a hátramaradt családtagok vagy hozzátartozók csinálják meg, ha valóban akarják a halálbüntetést.
Ha nem, akkor életfogyt.
Kicsit off leszek, és nem kötözködni akarok. A bejegyzés tartalmával teljesen egyetértek.
De zavaróan sok benne az elgépelés.
Légyszi javítsd.
Eddig bunkóságnak tartottam, hogy belejavítok egy szerzőtársam helyesírásába, de azt hiszem, most már elkerülhetetlen lesz a "köz" érdekében, bocs, Stark.:-S
Megjegyzés küldése