A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cigánykérdés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cigánykérdés. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 9., hétfő

Halál reája!

Mindig is voltak olyan bűnesetek, amelyeknél már a sajtó óvatos megfogalmazása sejtette, hogy bizony az elkövető cigány. Színesfémlopás, falopás, kábellopás, ezek mind szépen monopolizált bűncselekmények, akárcsak a magyaroknál az adócsalás. A gyilkosságot még nem sikerült romáknak monopolizálni, hiszen a móri mészárosok is fehérek voltak.

De az utóbbi időben úgy tűnik, hogy erősen törekszenek rá. Erőszakos bűncselekményekről mostanában egyre többet hallunk, hiába emleget Gyurcsány 95%-os felderítettségi rátát és csökkenő bűnözést, emlegetett ő már sok mindent, ami csak parasztvakításra volt jó. A legtöbb városban elég szépen elkülöníthető az a terület, ahol ezek a bűncselekmények megtörténnek, és érdekes módon általában ez lefedi a romák lakta területet.

Pedig a cigánynak nem kényszer a lopás. Itt az SZTE-n is tanulnak cigányok. A Délhúsnál és Kisteleken is dolgoztam együtt cigányokkal. Érdekes, nem próbáltak meg megölni, és a munkában is ki lehetett jönni velük. Mert kaptak, örültek neki.

Aki meg azt állítja, hogy a romák automatikusan és egyáltalán nem kapnak munkát, az vagy hazudik, vagy általánosít. A magyar munkaadókkal kapcsolatban, ami persze még véletlenül sem elítélendő.

Ahogy a sorozatos erőszakos bűncselekményekről hallunk, megtaláljuk a súlyosabb és félelemkeltőbb bűnöket, a gyilkosságokat, főleg a csoportosan, több személy ellen elkövetetteket. Ez felvet egy problémát, aminek semmi köze nincs a cigányokhoz, csak a bűnözéshez.

Jön a kérdés, mit érdemel az a bűnös, akinek a kése a szívemben van?

A realitás Magyarországon az, hogy jó esélye van a gyilkosnak, hogy 20 év alatt megússza, sőt, jó magaviselettel el lehet jutni 10 év alá is. Még az életfogytiglan is lerövidíthető 25 évre.

Ellenben a halálbüntetésen baromi nehéz rövidíteni.

Persze vannak aggályok ezzel kapcsolatban. Egyrészt: ütközik az alkotmányban az élethez való joggal. Másrészt, mi van, ha ártatlan embert küldünk a bitófára? Harmadrészt: egy gyilkos megölésével a karhatalom ugyanazt a bűnt követi el, mint amiért a gyilkos el lett ítélve.

Ezek mind súlyos érvek, különösen a második. Viszont ezért is kell a halálra ítéltek eseteit különös körülményességgel vizsgálni, és ezért is kell a siralomház, ahol még eltölt jó pár évet az elítélt, mielőtt megölnék. Ez időt ad a vizsgálatokra, és az esetleges ártatlanság bizonyítására. Fontos még továbbá, hogy csakis olyan embert lehessen halálra ítélni, aki szándékosan követi el a gyilkosságot, illetve akire közvetlen bizonyítékok vonatkoznak.

Viszont ott a harmadik érv: hogy a gyilkost megölni is ugyanúgy gyilkosság.

A halálbüntetés nem azért van, mert annyira igazságos. A halálbüntetéssel statuálunk példát. A gyilkos halála egyfajta iránymutatás a társadalomnak, hogy a kést lehetőleg inkább a disznóba vágják, és ne a másikba. Nem csak azért, mert az rossz, hanem azért, mert ha megteszed, akkor megdöglesz, és az áldozatod hozzátartozói majd néznek, miközben a kötélről lógsz.

Ezért.

2009. február 1., vasárnap

A Párt Szava

Magyarország fővárosa Budapest. A rendszerváltás előtt bizonyára Budapest valami felsőbb hatalommal bírt, onnan jött ki a párt óhaja-sóhaja, amit aztán minden településen a párttitkárok legjobb tudásuk szerint végrehajtottak.

Az MSZP meg néha elfelejti, hogy csak egy "M" betű van a nevében. A másik "M"-et elvitte a Thürmer Gyula. Az MSZP attól függetlenül kiadja a pártukázt, és erre illene ugrani a vidéknek.

Például, ha el kell tüntetni egy - a fővárosi politikusok szerint nemkívánatos - rendőrfőnököt.

Bizony, a cigánytéma kemény dió, ha olyat mondasz, aminek véletlenük köze is van a valósághoz, akkor a kormányzat, és a hozzá tartozó 20-30 ezres magyar hiszterolib réteg hangos sírógörcsökkel írogat leveleket a magyarországi fasizmusról, meg jelentet meg cikkeket a súlyos szegénységről, ami cigányokat ösztökével kényszeríti a bűnözés útjára. És persze, ha már megtetted a bűnös kijelentést, védekezhetsz azzal, hogy te csak tényeket közölsz, az nem számít. Rassziszta vagy. És akkor jön a karhatalom, és Draskovics elvt... miniszter úr, és megmondja, hogy mit szabad, és mit nem. Tehát: rendőrfőnök ne foglalkozzon a valósággal, foglalkozzon az aktuális kormányvéleménnyel, nameg a kedvencemmel: a polkorrekt megfogalmazással.

Az a baj, hogy ha valami polkorrekt, akkor az már nem a pőre valóság, hanem annak az átfogalmazott variánsa.

Magyarul a polkorrektség, mint fogalom, igazából a problémákat takargatni igyekvő hülyeség.

Akárcsak az Indexen megjelent cikk Munk Veronika tollából, amelytől döbbenetesen az az érzésem lett, mintha a Népszabadság, vagy a 168 óra köreiben találtam volna magam. Mellesleg az Index hozzáállását a témához bőven jellemzi, hogy Pásztor Albertet végig csak "cigányozó rendőrkapitány"-ként emlegették. Munk azonban még ennél is tovább megy, olyan érveket durrant el, amitől az ember agyában szétégnek az idegpályák. Az első, kis személyes kedvencem:

"A rendőrkapitány nem beszélt például arról, hogy csinos fiúk, lányok voltak-e az elkövetők, hogy milyen farmer volt rajtuk, ahogy arról sem, néznek-e ezek a bűnözők Dextert, vagy inkább Dr. House-t néznek. Egyedül arról beszélt, hogy a bűnözőket ő egy népcsoporthoz sorolja."

Hát igen, a House megtekintése, vagy a farmer márkája bizonyára nagyon fontos tényező. Hiszen komoly tanulmányok mutatnak arra, hogy Hugh Laurie és a Levi's farmermárka mennyiben befolyásolja a bűnözői hajlamot, míg az országban semmi jel nem mutat arra, hogy a cigányok között egyáltalán lenne olyan, aki köszönőviszonyban lenne a bűnözéssel.

Ez a Munk Veronika a Marsról jött?

"...lehet, hogy az ő nyolc rablásának elkövetői tényleg mind cigányok voltak (mint megtudtuk, ezt a kihallgatáson maguktól vallották be, hiszen jogszerűen ilyen adat nem kérető és nem tartható nyilván), de ennek a ténynek a hangsúlyozásával éppen a bűnözés valódi okát - egyszerűen szólva: a nyomort - hazudta el."

Hazudta el? Pásztor talán felállt az asztalra, és azt mondta, hogy "a cigányok azért bűnöznek, mert ilyen a fajtájuk, nem a szegénység miatt!" Egy lószart, egy tényt közölt, se többet, se kevesebbet. Hol van itt a hazugság? Munk talán utánanézett a miskolci rendőrségi archívumokban, és rádöbbent, hogy itt most egy Pásztor vezetette cigányellenes összeesküvés húzódik?

Egyébként érdekes, havi 15 ezer forint körüli összeget tudok férretenni evésre. Ez kevesebb, mint napi ezer forint. A lakásomban 2-esen megy a konvektor, és hideg van, mert nem bírjuk kifizetni a túl magas gázszámlát. Le vagyok gatyásodva, mégsem bűnözök be. Döbbenet.

"...hiába hangoztatja Draskovics Tibor rendészeti miniszter, hogy sokkal több roma rendőrre van szükség, ha jön ez a rendőrkapitány, és arra utal, hogy márpedig a bűnözés a cigányok vérében van."

"és arra utal" Szerintem meg nem utal. Arról beszéljünk, amit mondott, nem arról, amit szerintünk mondott, meg amit szeretnénk, hogy mondjon. Az ilyen Munk féle önjelölt bőrszínvédők örülnének a legjobban, ha valaki erőszakos akciókba kezdene a cigányok ellen, mert akkor kiálhatnának a mellüket verni, hogy rájuk mekkora szükség van. És tartanák a markukat a hatszámjegyű fizetésért. Szigorúan az adófizetők pénzéből.

"A mindennapos bazmegezéssel egyenértékű szaloncigányozás természetessége, a cigányok molotovkoktélos gyilkolászása [6] és a Magyar Gárda masírozása után egy magas rangú rendőrtiszt miért tartaná kínosnak, hogy nyilvánosan rasszista kijelentéseket tegyen?"

Na itt álljunk meg! A rendőrség kiderítette már, hogy a molotovos támadók uzsorások voltak-e, vagy rasszista indítattású volt a dolog? Mert, ha jól emlékszem, akkor ez a két valószínű lehetőség került szóba. Munk már ennyivel többet tud, mint a magyar rendőrség, vagy csak ennyire nagyon szeretné, hogy azok a szerencsétlen cigányok rasszizmus áldozatai legyenek?

Ennyit erről a cikkről, a többit olvassa el az, akinek gusztusa van hozzá.

Mellesleg döbbenetes, hogy Miskolcon mennyire kiálltak Pásztor Albert oldalán, a fővárossal szemben. Nem csak a helyi és körzeti MSZP nagykutyák, de még a Fidesz is egyetértett abban, sőt, a helyi cigányvajda is arról beszélt, hogy szükségtelen Pásztor áthelyezése. Draskovics, aki tegnap még heveny meggyőződéssel akarta leváltani a "cigányozót" mára már megszelidülten jóváhagyta az országos rendőrfőkapitánynak a vizsgálat megszüntetését. Ez szerintem egy megnyugtató mozzanat, nem azért, mert lehet cigányozni.

Egyszerűen azért, mert legalább láthatjuk, hogy már nem egy végsőkig centralizált, Budapest faszát szopó országocska vagyunk, hanem a vidéknek is van szava az őt érintő kérdésekben. Csak, sajnos, jóval több ilyen példa kéne, hogy a vidék tudja is, hogy ezt megteheti.

2008. december 10., szerda

"Liberális gondolkódó" service pack 2008 version 3.34

Forrás: Tóta W.: A hosszú csend után

Elrettentés:
Az MSZP rasszista foltja. (Népszabadság Online)
Segély, gyerek, közmunka. (Trychydts)

Köszöntöm a Kedves Olvasót. Ez a service pack arra szolgál, hogy az elavult, régi "kommunista gondolkodó" illetve a "liberális reformkommunista" modelleket sikeresen upgradelhetjük a mai kornak megfelelő verzióra. Tehát, ne lopjuk a drága időt, kezdjünk is bele.

Step 1.: A begyakorolt vélemény

Az első, és a legfontosabb a megszokott konzervvélemény kialakítása. Ahhoz, hogy szavahihető liberálisként eladjuk magukat, meg kell határoznunk a célcsoportokat, amelyeket foggal-körömmel, a világ összes létező hülyeségének érvként történő felhasználásával meg kell védenünk. Ezek a csoportok itt Magyarországon: bevándorlók (még kevesen vannak, de már készíteni kell a szívünket a vérzésre, arra az esetre, ha többen lesznek, és a parttalan és határtalan magyarországi kirekesztés rájuk is kiterjed) zsidók, romák, melegek (ez a kettő a legfontosabb) és az olyan művészek, akiket a többségi társadalom ízléstelennek tart. Ezek a csoportok nagyjából annyira fontosak nekünk, mint a hinduknak a tehén, tehát szentek és sérthetetlenek. Ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek minket, mint igazi liberálist, akkor azt sem hagyhatjuk, hogy ezeket a célcsoportokat akár a kritika halvány árnyéka meglegyintse. És itt érünk a következő ponthoz.

Step 2.: A kritika = Bűn

Ez az ország tele van olyan korlátolt, szörnyű alakokkal, akik nem érnek fel a mi szellemi nagyságunkhoz, és az idejük nagy részét azzal töltik, hogy ún. "kritikát" fogalmaznak meg a fent már részletezett csoportok ellen (továbbiakban röviden: szent tehenek) Természetesen itt a kritikát nem szó szerint kell érteni. Ez csupán burkolt sovinizmus, amit ők burkoltan hoznak így a tudomásunkra. Ne feledjük az ilyen gonosz soviniszta elnyomók kategóriáit, amelyek attól függően változnak, hogy éppen kiket támadnak kritikának álcázott primitív mocskolódással.

Homoszexuálisokat kritizál = homofób és/vagy fasiszta
Romákat kritizál = fasiszta (mindenképpen), kirekesztő, fél egy másik kultúrától
Zsidókat kritizál = fasiszta, holokauszt tagadó, fajgyűlölő, írígyli a sok pénzt.
Bevándorlókat kritizál = xenofób, fasiszta (ízlés szerint), fél egy másik kultúrától
Meg nem értett művészeket kritizál = fasiszta (miért ne?), műveletlen, nincs ízlése

Miután a kritikának álcázott tömény sovinizmussal szembesültünk, azonnal hozzuk a vitapartner tudtára, hogy ő éppen melyik kategóriába tartozik. Lehetőleg hozzuk a tudtára azt is, hogy hülye, és nem ért semmit, és nagyképűen beszéljünk a saját, kiemelkedő műveltségünkről.

Step 3.: Bűncselekmény, mint kulturális megnyilvánulás

Amennyiben a szent tehenek valamelyik csoportja rendszeresen elkövet egy vagy több bűncselekményt, azt semmiképpen sem szabad igazi bűncselekményként értékelni. (Pl.: a romák a magántulajdont másképp értékeli a közösségükön belül, a melegek közszeméremsértése csupán önkifejezés, stb.) Aki mindezt bűncselekményként értékeli, azzal kapcsolatban lásd. a 2. pontot. Természetesen, ha nagyon erősen sarokba szorítanak minket, akkor talán (nagyon ritka esetben) elismerhetjük, hogy ezek az illegális megmozdulások valóban bűncselekmények, viszont ez kizárólag a szélsőséges magyarok kirekesztése történik. Aki mást mond, az náci.

Gyakorlás:

Muszlin bevándorló félholtra veri a három, csadorban tartott feleségét:
A vallása szerint ez joga, sőt, kötelezettsége. Ha az európai törvények mást mondanak, akkor minden európai kirekesztő.

Roma apuka színesfémet lop:
Kizárólag a magyarok általi szörnyű kirekesztettség juttathatta idáig, és emiatt az egyéni felelősség elvét még véletlenül sem szabad boncolgatni.

Izrael állam megint szarrá bombáz valami arab lakónegyedet:
A zsidók megérdemlik, hogy saját országuk legyen, és hogy onnan bombázhassanak. Hogy merészel akárki szólni akármit is? Még mindig nem mosták le a magyarok magukról 6 millió megölt zsidó vérét. (A "holokauszt" szó gyakori ismétlését erősen ajánljuk)

Step 4.: Let's rock.

Az utolsó lépéshez akkor érünk el, amikor már tökéletesen tisztában vagyunk saját szellemi felsőbbrendűségünkkel. Ilyenkor eljutunk a tökéletes "nekem bármit szabad mondanom" kategóriába. Varázslatos állapot ez, ilyenkor ne szégyelljük embertársainkat közönséges állatnak titulálni, trágár szavakkal illetni általunk ismeretlen személyeket, illetve az idióta és a hülye jelzőket alkalmazni gyakorlatilag mindenkire. Lehetőleg minden, a liberálistól eltérő gondolkodásmódot alázzunk, fikázzunk, pocskondiázzunk. Minél jobban hasonulunk egy utcán ordibáló skinhead stílusához, annál hatékonyabban védjük ezzel a liberalizmust. A Step 4. hatékony használatának legnagyobb magyarországi képviselője Trychydts.

Amennyiben ezeket a lépéseket betartjuk és alkalmazzuk, felelősséggel hívhatjuk magunkat igazi magyar liberálisnak, és továbbá feljogosítva érezhetjük magunkat, hogy megmondjuk, hogy mit jelent liberálisnak lenni, ki a fasiszta, illetve egyáltalán, innentől kezdve csak mi tudjuk, hogy mi a jó, és mi a rossz.

Kellemes nácizást és internetes fórumozást kívánok.

2008. november 23., vasárnap

Roma Cops

MJ előző bejegyzéséből megfogott egy gondolat. Nevezetesen az 50 fős rendőrségi különítmény esete.

Látom magam előtt a lakótársam által felvázolt képet: a többi ország is átveszi ezt a remek példát. Látom, ahogy New York utcáin a DAAA (Department of Afro-American Affairs) egy nyomozója a hot-dogos bódé mellett a kávéját szürcsölgetve biccent a mexiói ügyekkel foglalkozó jól fésült járőrnek, miközben az ázsiaak elleni bűnügyeket felügyelő FBI különítmény békésen eszi a szusit egy japán étterem teraszán. De nem állhatunk meg itt, kedves polgártársak, ha már van külön nyomozóegység, akkor legyen külön törvény is a kisebbségiekre vonatkozóan.

Hiszen, ne felejtsük, a törvényeknél számításba kell vennük, hogy a romák egy hátrányos helyzetű csoport, nem akarjuk a magyar lakosság elnyomása miatt rájuk kényszerített törvényszegések drákói szankcionálásával még súlyosbítani a helyzetüket. Az is nagyon fontos, hogy a magyarok toleranciáját ki tudjuk terjeszteni, ezért a cigányok elleni bűncselekményeket kétszeresen kell megtorolni! Egyenlőséget kell hozni ebbe a borzalmas, fajgyűlölő társadalomba!

Ne felejtsük el kedves elv... izé polgártársak: A pozitív diszkrimináció nem diszkrimináció!

2008. november 20., csütörtök

Az ártatlanság kora

Ma csak három hír miatt voltam ideges, mind a három a cigánykérdéshez kapcsolódik. Az első a Vastagbőrön virított, a második origós cikk, a harmadikat pedig a somogyi online híroldal közölte.

Az első tanulsága az, hogy véletlenül se próbáld meg az iskola előtt verekedő gyereket a két kisebbtől szétválasztani úgy, hogy bekíséred az iskolába, amit ő nem szeretne. Úgy se, hogy először megkérdezed, hogy miért veri a kisebbeket, erre minősíthetetlenül szemtelen hangnemben válaszol. Úgy se, hogy megfogod a karját, mondván, hogy megyünk az igazgatóhoz, mire ő beléd rúg. Úgy se, hogy ismételten megfogod a karját - micsoda agresszió -, hogy talán mégiscsak az igazgatóhoz kellene menni, elvégre a gyereknek tanítási időben nem ártana az iskolában, nevelői felügyelet alatt lennie. Mert ha mindezeket megteszed, főleg az utóbbit, akkor semmi jóra ne számíts. A gyerek ugyanis tudtommal semmilyen megrovásban nem részesült, ezek után hazaszaladt elsírni a szülőknek, hogy milyen szörnyű módon bántotta őt egy idegen bácsi, és akarata ellenére még az iskolába is bekísérte. A szülők meg nemhogy megbeszélnék a gyerekkel, hogy mi az, hogy megver két kisebb gyereket, egyenesen szaladnak a rendőrségre, hogy feljelentsék a két kisebb gyereket a további bántalmazástól megvédő járókelőt. A rendőrök pedig nem szólnak, hogy Pali bácsi, Manyi néni, tessék azért ezt még egyszer meggondolni, dehogy. Még a verekedést szétválasztó férfi hazaérése előtt kiérnek a házához, rabosítják, a szülők követelésére látleletet vesznek az általa karonfogott gyerektől, és a következőkkel gyanúsítják: kiskorú veszélyeztetése - csak nem az, hogy további sérülésektől védett meg két kisgyereket egy nagyobbtól?! -, könnyű testi sértés - csak nem az, hogy belérúgtak?! - és garázdaság, bizony. Ez utóbbi már no comment kategória. És mi lett az ügyből az ügyészségi szakaszban? Az ügyészség külön kérte, hogy készítsenek róla környezettanulmányt, amiből kiderül, hogy kell-e hozzá pártfogó, ha netán túl agresszív lenne. Nem, nem a gyerek. Az a Bodor Imre, aki éppen megakadályozta, hogy komolyabb bajuk is lehessen a kisebb gyerekeknek. A látlelet természetesen nem tudott semmit bizonyítani, úgyhogy a könnyű testi sértés gyanúja alól tisztázta magát. Mármint Bodor Imre. Képzeljük el, hogy mi lett volna, ha a gyerek karján keletkezik egy kékfolt! (Mondjuk korábban, focizás közben.) Végül sikerült rávarrni egy ügyészségi megrovást, amivel azt érték el, hogy a falujában a rendőrségi ügy miatt megalázottan kell, hogy éljen. Nem, még mindig nem a gyerekről van szó, aki nem is büntethető korú. Bodor Imre sajnos nem is fellebbezett azért, mert minél gyorsabban túl akart lenni ezen a számára kínossá tett ügyön, pedig a bírósági szakaszban tuti nem fog ki még egy ilyen szemét ügyészt és egy ennyire béna ügyvédet, aki ennyiben hagyja a dolgot. Én a magam részéről külön köszönetemet fejezem ki a gyerek szüleinek, az eljáró rendőrségnek, az ügyészségnek és a gyanúsított ügyvédjének is, amiért sikeresen összehoztak egy erőszakot megakadályozó, mondhatni példás esetből egy ilyen mértékű megszégyenítést. Bunkó dolog lenne reményemet kifejezni aziránt, hogy tapasztalják meg a gyerek szülei, az eljáró rendőrök, az ügyész és az ügyvéd is a saját gyerekükön, hogy milyen az, ha valaki nem lép közbe, miközben verik és rugdossák őt, hiszen az ő gyerekük nem tehet a barom szüleiről, de most sajnálom, bunkó leszek.

A második hír is elég ütős. Kedden éjjel történt ugyanis, hogy kézigránátot dobtak egy pécsi lakóházba, ahol a november 3-ikai nagycsécsi esethez hasonlóan ketten vesztették életüket. Az áldozatok romák voltak. Ilyenkor persze mindig fontos kiemelni az áldozat származását, de ha a tettesről van szó, akkor maga a rasszizmus, ha valaki megnevezi, hogy az illető - mellesleg - roma volt. (Ezúton hívnám fel azoknak a figyelmét, akik elhamarkodottan szeretik megítélni a személyiségemet, hogy elsősorban szocializáció és kultúra függvényének tartom azt, ha valaki bűnözővé válik. Aki pedig rasszistának vagy cigánygyűlölőnek tart, annak üzenem, hogy ezesetben hazug antiszemita náci.:P) A lényeg az, hogy a Baranya megyei rendőrség első közlése szerint nem etnikai alapú támadás történt, hanem bosszú állhatott a gyilkosság hátterében. Ehhez képest eljutottak odáig, hogy külön nyomozócsoportot fog létrehozni az ORFK a romák elleni támadások kutatására, többek között a Nemzeti Nyomozó Iroda detektívjeiből válogatva. És miért? Kosztics István, a pécsi roma önkormányzat elnöke szerint: "Idén tavasz óta húsz helyen ért támadás cigányokat Magyarországon, ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy összefüggést lássak a történtek között". Bátorság. Igen, megcsináltuk. És vajon ki tartja számon, hogy etnikai indíttatásból hány magyart ért cigányok által elkövetett támadás, illetve mekkora azoknak az eseteknek a száma, amikor roma támadt meg romát? Persze, tudom, rasszizmus. Már a kérdés föltevése is. De most komolyan, ha a helyi kisebbségi vezetők - ez talán még polkorrekt kifejezés - csak a cigány áldozatokról hajlandók tudomást venni, - tisztelet a kivételnek, Lakatos Attila vajdának - és az áldozatok kegyeletteljes emlékét még hisztérikusan rasszizmusról kiáltozva be is mocskolják úgy, hogy még az elkövető kiléte sem ismert, akkor honnan várhatjuk a megoldást? Mert ugye hisztériát kelteni sem lehet a végtelenségig, az emberek előbb vagy utóbb megunják, és szeretnének végre normálisan, biztonságban élni. De kérdem én, vajon milyen esélyeink vannak a normális életre, ha már a hazánk beceneve is Abszurdisztán?

Az utolsó cikk is az országhoz mérten abszurd. Kilencéves, általános iskolás gyerek Ádándon, Somogy megyében: rablás, zaklatás és zsarolás van már a rovásán.
"Hozd el magaddal a videójátékodat, mert ha nem, megverünk – mivel a megzsarolt gyereknek nem volt olyan játéka, amit társai követeltek tőle, meg is kapta a beígért verést." Videójáték. A korábbi Blaha Lujza téri esetnél pedig MP3 lejátszó. Tárgyak birtoklása, amely sokkal fontosabb értékké válik anyagias társadalmunkban, minthogy melyik kilencéves gyerek ismer több mesét mondjuk Mátyás királyról. Mert ma már nem a személyiség fontos, hanem az, hogy kinek mije van, mit tud, és mennyit ér.
De ezzel még nincs vége a történetnek. A gyerek a verekedésen és kötekedésen túl gyakran fenyegette meg osztálytársait azzal, hogy elvágja a torkukat. Ebben az esetben nem a többi gyerek szülője vitte el a gyerekét Ádándról, hanem a deviáns diákot íratták át először Siófokra, majd Balatonszabadiba. Mert ugye egyre ritkább esetben hatékony az egyszerű iskolaváltás. De akkor mi a megoldás? Siófoki szülők megpróbálkoztak azzal, hogy aláírásgyűjtés keretében engedélyezni lehessen a pedagógus eszközeinek bővítését. Ami nagyon szimpatikus dolog, csupán az a gond, hogy konkrétan tanári pofon alkalmazását szeretnék ilyen és ehhez hasonló esetekben. Ez az ilyen mértékben verekedős gyerekeknél pedig csak a helyzet elmérgesedését jelentené. (Lásd az első esetet, amikor visszarúgott a gyerek, pedig csak a karját fogták meg.) A siófoki rendőrök szerint, akik már tartottak felvilágosítást a helyi iskolákban, az ilyen helyzetekben azonnal értesíteni kell a rendőröket, akik majd intézkednek. (Intézkednek?) Előfordult már ugyanis, hogy agresszív diákok egy társát rendőrrel kellett elvitetni, ami a haverokra is visszatartó hatást gyakorolt. A Sulirendőr-programról pedig mind a rendőrség, mind az iskolák azt állítják, hogy hatékony, és javít a katasztrofális helyzeten. Nagyszerű. Csak ne feledkezzünk el arról, hogy ha a gyerek szüleit, sőt, családját sem gátolja semmifajta lelki korlát - nevezzük régimódian erkölcsnek - abban, hogy bűnt kövessenek el, akkor a gyerek sem fog feltétlenül jó mintát elsajátítani, hiába igyekszik az összes tanár, és hiába rendesek az osztálytársak. Ha pedig nem állítják meg lelki korlátai, akkor külső, egyre drasztikusabb korlátokkal kell fegyelmezni. Már csak az a kérdés, hogy ezeket a drasztikus korlátokat meddig lehet feszegetni.