Az ártatlanság kora

Ma csak három hír miatt voltam ideges, mind a három a cigánykérdéshez kapcsolódik. Az első a Vastagbőrön virított, a második origós cikk, a harmadikat pedig a somogyi online híroldal közölte.

Az első tanulsága az, hogy véletlenül se próbáld meg az iskola előtt verekedő gyereket a két kisebbtől szétválasztani úgy, hogy bekíséred az iskolába, amit ő nem szeretne. Úgy se, hogy először megkérdezed, hogy miért veri a kisebbeket, erre minősíthetetlenül szemtelen hangnemben válaszol. Úgy se, hogy megfogod a karját, mondván, hogy megyünk az igazgatóhoz, mire ő beléd rúg. Úgy se, hogy ismételten megfogod a karját - micsoda agresszió -, hogy talán mégiscsak az igazgatóhoz kellene menni, elvégre a gyereknek tanítási időben nem ártana az iskolában, nevelői felügyelet alatt lennie. Mert ha mindezeket megteszed, főleg az utóbbit, akkor semmi jóra ne számíts. A gyerek ugyanis tudtommal semmilyen megrovásban nem részesült, ezek után hazaszaladt elsírni a szülőknek, hogy milyen szörnyű módon bántotta őt egy idegen bácsi, és akarata ellenére még az iskolába is bekísérte. A szülők meg nemhogy megbeszélnék a gyerekkel, hogy mi az, hogy megver két kisebb gyereket, egyenesen szaladnak a rendőrségre, hogy feljelentsék a két kisebb gyereket a további bántalmazástól megvédő járókelőt. A rendőrök pedig nem szólnak, hogy Pali bácsi, Manyi néni, tessék azért ezt még egyszer meggondolni, dehogy. Még a verekedést szétválasztó férfi hazaérése előtt kiérnek a házához, rabosítják, a szülők követelésére látleletet vesznek az általa karonfogott gyerektől, és a következőkkel gyanúsítják: kiskorú veszélyeztetése - csak nem az, hogy további sérülésektől védett meg két kisgyereket egy nagyobbtól?! -, könnyű testi sértés - csak nem az, hogy belérúgtak?! - és garázdaság, bizony. Ez utóbbi már no comment kategória. És mi lett az ügyből az ügyészségi szakaszban? Az ügyészség külön kérte, hogy készítsenek róla környezettanulmányt, amiből kiderül, hogy kell-e hozzá pártfogó, ha netán túl agresszív lenne. Nem, nem a gyerek. Az a Bodor Imre, aki éppen megakadályozta, hogy komolyabb bajuk is lehessen a kisebb gyerekeknek. A látlelet természetesen nem tudott semmit bizonyítani, úgyhogy a könnyű testi sértés gyanúja alól tisztázta magát. Mármint Bodor Imre. Képzeljük el, hogy mi lett volna, ha a gyerek karján keletkezik egy kékfolt! (Mondjuk korábban, focizás közben.) Végül sikerült rávarrni egy ügyészségi megrovást, amivel azt érték el, hogy a falujában a rendőrségi ügy miatt megalázottan kell, hogy éljen. Nem, még mindig nem a gyerekről van szó, aki nem is büntethető korú. Bodor Imre sajnos nem is fellebbezett azért, mert minél gyorsabban túl akart lenni ezen a számára kínossá tett ügyön, pedig a bírósági szakaszban tuti nem fog ki még egy ilyen szemét ügyészt és egy ennyire béna ügyvédet, aki ennyiben hagyja a dolgot. Én a magam részéről külön köszönetemet fejezem ki a gyerek szüleinek, az eljáró rendőrségnek, az ügyészségnek és a gyanúsított ügyvédjének is, amiért sikeresen összehoztak egy erőszakot megakadályozó, mondhatni példás esetből egy ilyen mértékű megszégyenítést. Bunkó dolog lenne reményemet kifejezni aziránt, hogy tapasztalják meg a gyerek szülei, az eljáró rendőrök, az ügyész és az ügyvéd is a saját gyerekükön, hogy milyen az, ha valaki nem lép közbe, miközben verik és rugdossák őt, hiszen az ő gyerekük nem tehet a barom szüleiről, de most sajnálom, bunkó leszek.

A második hír is elég ütős. Kedden éjjel történt ugyanis, hogy kézigránátot dobtak egy pécsi lakóházba, ahol a november 3-ikai nagycsécsi esethez hasonlóan ketten vesztették életüket. Az áldozatok romák voltak. Ilyenkor persze mindig fontos kiemelni az áldozat származását, de ha a tettesről van szó, akkor maga a rasszizmus, ha valaki megnevezi, hogy az illető - mellesleg - roma volt. (Ezúton hívnám fel azoknak a figyelmét, akik elhamarkodottan szeretik megítélni a személyiségemet, hogy elsősorban szocializáció és kultúra függvényének tartom azt, ha valaki bűnözővé válik. Aki pedig rasszistának vagy cigánygyűlölőnek tart, annak üzenem, hogy ezesetben hazug antiszemita náci.:P) A lényeg az, hogy a Baranya megyei rendőrség első közlése szerint nem etnikai alapú támadás történt, hanem bosszú állhatott a gyilkosság hátterében. Ehhez képest eljutottak odáig, hogy külön nyomozócsoportot fog létrehozni az ORFK a romák elleni támadások kutatására, többek között a Nemzeti Nyomozó Iroda detektívjeiből válogatva. És miért? Kosztics István, a pécsi roma önkormányzat elnöke szerint: "Idén tavasz óta húsz helyen ért támadás cigányokat Magyarországon, ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy összefüggést lássak a történtek között". Bátorság. Igen, megcsináltuk. És vajon ki tartja számon, hogy etnikai indíttatásból hány magyart ért cigányok által elkövetett támadás, illetve mekkora azoknak az eseteknek a száma, amikor roma támadt meg romát? Persze, tudom, rasszizmus. Már a kérdés föltevése is. De most komolyan, ha a helyi kisebbségi vezetők - ez talán még polkorrekt kifejezés - csak a cigány áldozatokról hajlandók tudomást venni, - tisztelet a kivételnek, Lakatos Attila vajdának - és az áldozatok kegyeletteljes emlékét még hisztérikusan rasszizmusról kiáltozva be is mocskolják úgy, hogy még az elkövető kiléte sem ismert, akkor honnan várhatjuk a megoldást? Mert ugye hisztériát kelteni sem lehet a végtelenségig, az emberek előbb vagy utóbb megunják, és szeretnének végre normálisan, biztonságban élni. De kérdem én, vajon milyen esélyeink vannak a normális életre, ha már a hazánk beceneve is Abszurdisztán?

Az utolsó cikk is az országhoz mérten abszurd. Kilencéves, általános iskolás gyerek Ádándon, Somogy megyében: rablás, zaklatás és zsarolás van már a rovásán.
"Hozd el magaddal a videójátékodat, mert ha nem, megverünk – mivel a megzsarolt gyereknek nem volt olyan játéka, amit társai követeltek tőle, meg is kapta a beígért verést." Videójáték. A korábbi Blaha Lujza téri esetnél pedig MP3 lejátszó. Tárgyak birtoklása, amely sokkal fontosabb értékké válik anyagias társadalmunkban, minthogy melyik kilencéves gyerek ismer több mesét mondjuk Mátyás királyról. Mert ma már nem a személyiség fontos, hanem az, hogy kinek mije van, mit tud, és mennyit ér.
De ezzel még nincs vége a történetnek. A gyerek a verekedésen és kötekedésen túl gyakran fenyegette meg osztálytársait azzal, hogy elvágja a torkukat. Ebben az esetben nem a többi gyerek szülője vitte el a gyerekét Ádándról, hanem a deviáns diákot íratták át először Siófokra, majd Balatonszabadiba. Mert ugye egyre ritkább esetben hatékony az egyszerű iskolaváltás. De akkor mi a megoldás? Siófoki szülők megpróbálkoztak azzal, hogy aláírásgyűjtés keretében engedélyezni lehessen a pedagógus eszközeinek bővítését. Ami nagyon szimpatikus dolog, csupán az a gond, hogy konkrétan tanári pofon alkalmazását szeretnék ilyen és ehhez hasonló esetekben. Ez az ilyen mértékben verekedős gyerekeknél pedig csak a helyzet elmérgesedését jelentené. (Lásd az első esetet, amikor visszarúgott a gyerek, pedig csak a karját fogták meg.) A siófoki rendőrök szerint, akik már tartottak felvilágosítást a helyi iskolákban, az ilyen helyzetekben azonnal értesíteni kell a rendőröket, akik majd intézkednek. (Intézkednek?) Előfordult már ugyanis, hogy agresszív diákok egy társát rendőrrel kellett elvitetni, ami a haverokra is visszatartó hatást gyakorolt. A Sulirendőr-programról pedig mind a rendőrség, mind az iskolák azt állítják, hogy hatékony, és javít a katasztrofális helyzeten. Nagyszerű. Csak ne feledkezzünk el arról, hogy ha a gyerek szüleit, sőt, családját sem gátolja semmifajta lelki korlát - nevezzük régimódian erkölcsnek - abban, hogy bűnt kövessenek el, akkor a gyerek sem fog feltétlenül jó mintát elsajátítani, hiába igyekszik az összes tanár, és hiába rendesek az osztálytársak. Ha pedig nem állítják meg lelki korlátai, akkor külső, egyre drasztikusabb korlátokkal kell fegyelmezni. Már csak az a kérdés, hogy ezeket a drasztikus korlátokat meddig lehet feszegetni.