A hétköznapi élet apró örömei a budai körúton sétálva:

Babakocsibarát közlekedés a járdán. Az állványzat alatt ugyanis nem lehet, mivel szépen kikötötték a ponyvát.

Ez a körút egyik házfalán díszeleg. Ugyanott, ahol a tatarozás folyik, és emiatt éjjeli őr vigyáz a fém állványzatra és a ponyvára, hogy el ne lopják. Mert ma már az állványt is el szokták lopni.

A sematikus ürülékábrázolások segítik helyesen interpretálni az ember- és állatalak közösen végzett tevékenységét.
9 megjegyzés:
http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2008/11/13/szlovakia_nem_meno/
OFF, de nagyon jó.
áá nem fért ki a link; mindegy.
Szlovákia nem menő.
Látom, most már muszáj lesz megírnom a szlovákos-tüntetéses bejegyzésemet...:-S
Kimoderáltatok vagy nem ment el a komment?
Én nem moderáltalak, az tuti. Írd meg még egyszer.;-)
Hmm.. pont most vacsiztam, szóval jobb bejegyzés nem is hiányozhatott volna..:D.
Szó, ami szó, egy klasszikus mondás jutott eszembe a képek láttán.
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos." (Einstein)
Akkor utólag is jó étvágyat.:)
Ez a kutyás a legjobb. El tud képzelni valaki a való életben egy olyan szituációt, hogy valaki együtt szarik a kutyájával?:D
Inkább nézd meg, hogy hová tűnt a keze.;-)
Megjegyzés küldése