Egy gondolat az abortuszról

Sohasem tartottam magamat a pro life mozgalom elkötelezett hívének. Talán azért sem, mert én sem örültem volna annak, ha 16 évesen apuka lettem volna. A napokban viszont az volt a feladatunk, hogy érveljünk az abortusz betiltásával kapcsolatban pro és kontra. Tekintettel arra, hogy a kontra oldalon jelentős túljelentkezés volt - mivel két lány kivételével az összes rohant támogatni az abortuszt -, ezért én csatlakoztam a betiltók szerény táborához. Átolvastuk az Alkotmánybíróság határozatait (ITT és ITT) és a magzatvédelmi törvényt, és ezek tükrében megpróbáltunk érvelni. Sajnos a vita lehetősége rövid úton hamvaiba hullt egyes csoporttársaim vitaképtelensége és komolytalan hozzáállása miatt, de ez már az én bajom.

Az abortuszkérdés jogi megközelítését illetően leegyszerűsítve az a lényeg, hogy azért nem illetik meg a magzatot az emberi jogok (és ilyen korlátozhatatlan alkotmányos alapjog az élethez és az emberi méltósághoz való jog is), mert nem számít embernek. Aki pedig nem ember, az nem is lehet jogalany (amennyiben eltekintünk a jogi személyektől). A méhmagzat avagy nasciturus az alkotmányjogban egyáltalán nem, a polgári jogban pedig csak feltételesen rendelkezik jogalanyisággal[1]. Természetesen, ha embernek tekintenénk a magzatot, akkor főben járó bűn lenne az abortusz.

A képlet tehát egyszerű: ha sikerül bizonyítani, hogy a nasciturus is ember, akkor bűnt követne el az, aki megöli. Már csak az a kérdés, hogy miért nem tekintünk embernek egy olyan lényt, amelyiknek van két keze, két lába, agyműködése, keringése, érzései, és alapjában véve egy genetikai individuum? Azért, mert egy köldökzsinóron keresztül táplálkozik? Akkor nem ember az, akit infúzióval etetnek? Talán azért, mert az anyja hasában van, elzárva a külvilágtól, biztonságban? Akkor az inkubátorban lévő gyermekek sem emberek, hiszen az a gép tulajdonképpen az anyaméh szimulátora. Vagy csak azért nem ember, mert még nem látta meg sohasem a napot? Szegény vakok...
Szerény véleményem szerint pusztán azt a célt szolgálja a "méhmagzat", "magzat" vagy "nasciturus" kifejezés, hogy ezeket az embereket dehumanizálhassuk. Ott egy ember, de nem hívhatjuk annak, hiszen akkor nem ölhetjük meg. Inkább találjunk ki neki egy új nevet, és tagadjuk ember mivoltát. Ha lennének balliberális olvasóink, akkor bíznék benne, hogy egyesek a dehumanizálás témájával kapcsolatban felemlegetnék a Harmadik Birodalom zsidókra vonatkozó elképzeléseit, de emlékezhetnénk akár a római jogszabályokra is, amelyek a rabszolgák emberi mivoltának nemlétét deklarálták. Ezek a jogi megoldások is mind azt a kényelmes célt szolgálták, hogy egyesek megkíméljék önnön lelkiismeretüket attól a ténytől, hogy tulajdon fajtársaik farkasai.
Miután pedig tartja magát az az öszvér megoldás, hogy egyes emberek nem számítanak embernek, nem kell aggódnunk bűnös lelkünkért, amikor abortuszra megyünk. De ne aggódjunk, a testünkben bújkáló "magzat" nevű valami is védelemben részesül törvényeink szerint, és csak olyan abszolút kivételes helyzetekben lehet megölni elvetetni, mint például, ha szerintünk rossz a szociális helyzetünk. Ez megnyugtató.
Mint az írás elején megemlítettem, én inkább a pro choice irányzatnak a híve voltam világ életemben. De nem vagyok hajlandó hazudni magamnak. A terhes nők hasában bizony egy másik ember van, akit ha megölünk, akkor emberölést követünk el. Hazudjuk hát azt magunknak, hogy nem ember, és így nem lesznek álmatlan éjszakáik az alkotmányjogászoknak amiatt, hogy hogyan okolják meg azt, hogy ezt miért szabad. De magunkat ne áltassuk, és legalább próbáljunk meg együttélni a gyilkosság gondolatával. Ugyanis köztem és a vérbeli pro choice aktivisták között az a különbség, hogy én beismerem azt, hogy saját érdekemben talán képes lettem volna megölni egy ártatlan embert.

[1]Egy személy azon képessége, hogy jogok és kötelességek alanya lehessen. A polgárjogban a méhmagzatnak is lehetnek jogai, például örökölhet, de csak azzal a feltétellel, hogy élve születik. Az alkotmányjog eltekint ettől a lehetőségtől.

Nuremberg Files

Kevés dolog van, amitől elfog a hányinger. Az ezek között van egyrészt az abortusz is, meg még a képmutató, nyáladzó seggfejek, akik álszent módon adnak segítséget vakbuzgó őrülteknek, és aztán beszélnek ellenük.

Ez a bejegyzés azért született meg, mert mindkét dolgot megtaláltam egy weboldalon.

Először beszéljünk az abortuszról. Hát bizony, az egy gusztustalan meló. Az doki benyúl a nőbe, és gyakorlatilag darabokba vágja a változó fejlődési stádiumban lévő magzatot. Láttam már képeket a neten, hát kurvára nem szép a szitu. Persze, így is rengetegen ragaszkodnak az abortuszhoz, leginkább nők, azzal érvelve, hogy a nő joga eldönteni, mi történik a testével.

Itt kitérnék egy röpke pillanatra arra, hogy talán nem dugás után kéne törődni a nőnek (és természetesen a partnerének) a testével, hanem előtte, illetve közben is. A nők 95%-a képes erre. Szóval, lehet védekezni, kevesebbe is kerül, és nem is kell hozzá apró testrészeket vödörbe üríteni.

Szóval, egy szó, mint száz, az abortusz rendszerint a felelőtlen és buta, vagy éppen a megfelelő szexuális felvilágosítást meg nem kapott fiatal nők mentsvára. Persze, itt is van kivétel, a fránya gumi ki is lyukadhat, illetve ott van az örök adu-ász a témát védők kezében; a nemi erőszak áldozata. Ő nyilvánvalóan nem tehet arról, hogy teherbe esett. Ilyenkor egy-két félművelt, magát liberálisnak tartó picsa elkezd vadul bólogatni, és helyeselni, na meg masszívan megfeledkezni egy apró mellékkörülményről. Nevezetesen arról, hogy a nemi erőszak ténye nyilvánvalóan nem a meg sem született gyerek hibája. Azzal, hogy feldaraboltat egy szörnyű emlékeztetőt, nem hiszem, hogy bármelyik áldozat jobban fogja érezni magát. Ha pedig nem bír ránézni a gyerekre, akkor pedig vannak emberek, akik mindent megtennének, hogy adoptálhassanak egyet.

Viszont, még viccből sem kéne az abortuszt betiltani. Ugyanis, mindamellett, amit fent felsoroltam, vannak egyéb körülmények is. Vannak olyan nők, akiknek a családja, talán vallási okokból, nem tolerálna egy törvénytelen gyereket, és akár ki is tagadhatják, másvalaki esetleg egy szellemileg sérült gyereket hozna világra, és ezt nem akarja. Persze, az egyik legdurvább: egy kábítószeres nőnek szinte biztosan súlyosan degenerált gyereke születne, aki talán csak pár kurta hónap kínszenvedést látna ebből a világból.

Tehát, nem mondom, hogy be kéne tiltani a dolgot. Én helyette inkább egy abortuszra jelentkező nővel végignézetnék egy abortuszt. Jó közel állhatna ahhoz a bizonyos vödörhöz. Ha utána se változik a véleménye, hát akkor megpróbáltuk, ez van.

Ennyit erről az egyébként legális orvosi eljárásról. Most pedig beszéljünk a képmutatásról, és hogy hogyan jön ez össze az abortusszal.

A Nuremberg Files egy weboldal, ahol olyan orvosok nevét illetve címét rakják ki, akik abortuszt hajtanak végre. A lista ezzel nem zárult le, felsorolják továbbá azokat a politikusokat, akik az abortuszt mellett vannak, a klinikákat, ahol végrehajtják azokat, sőt még a bírókat és a rendőröket is kiteszi, akik a dolguk végzése közben véletlenül az abortuszpártiak oldalán találták magukat. Ők is bűnösök, sőt, az oldal üzemeltetője vérebeknek titulálja az ide tartozó rendőröket.

És itt érünk Karin Spaink holland újságírónőhöz, aki úgy döntött, hogy miután a Nuremberg Files-t betiltották az USA-ban, mirrort ad a weboldalnak, hogy holland szerverről tovább működhessen.

És végül, hogy a pofátlan álszentségét kicsit kivillantsam, hadd fordítsam le magyarra egy részt a bevezetőből, amiben részletezi a motivációit:

"Ugyan hiszem, hogy minden nőnek abortuszra kellene mennie, ha szüksége van rá, nem hiszem, hogy a többi vélemény a témáról elhallgatandó, vagy büntetendő lenne, akármennyire durván tálalják azt. Nos, pontosan ez történt a Nuremberg Files esetében. Igen, az oldal szókimondó volt, amennyire lehetett, és igen, festett egy elég csúnya -- szerintem eltorzított, pocsék és egyoldalú -- képet az abortuszról, a támogatóiról, és a védőiről. Mindamellett, mindenkinek joga van hangot adni annak a véleménynek, hogy az abortusz gyilkosság. Éppúgy, ahogy nekem is jogom van hangoztatni a véleményem ami, mellesleg, majdnem minden formájában ellentétes a Nurenberg Files-ban képviseltekkel. Igazság szerint, pár héttel ezelőtt két cikkben is támadtam ezeket az embereket és a hasonszőrűeket a holland Het Paroolban. Lásd "American ayatollahs" és "Speak or I'll shoot!" (csak hollandul)."

Köszönjük. Ez a nő tudja, hogy elborult agyú idiótákkal van dolga. Ugyanis, a listán ki is van húzva egy-két név. Ezek a meggyilkolt orvosokat jelentik. Persze, az oldal üzemeltetői közlik, hogy neeee, ne bántsuk az embereket a listán, de attól függetlenül külön feltüntetik azt is, aki megsérül, azt is aki meghal. Ha nem ez a céljuk, miért tartják számon?

És egyáltalán mit gondol ez a nő? Nagyon jól tudja, hogy ezek mit csinálnak. Nagyon jól tudja, hogy ennek az oldalnak mi a célja. És mire hivatkozi? Hölgyeim és uraim, a szólásszabadságra.

Ha a szólásszabadság élő személy lenne, akkor szerintem határozottan sértve érezné magát a puszta állítástól, hogy ennek a szemétnek köze van hozzá.

Karin Spaink pedig valószínűleg azok közé a nagy "liberális értelmiségiek" közé tartozik, akik annyira ragaszkodnak a bevett kamuliberális dogmákhoz, hogy nem veszik észre, hogy mikor jutank el a teljes, dilettáns őrültség szintjére. Vagy pedig annyira pofátlanok, hogy azt hiszik, hogy mindent szabad.