Egy gondolat az abortuszról

Sohasem tartottam magamat a pro life mozgalom elkötelezett hívének. Talán azért sem, mert én sem örültem volna annak, ha 16 évesen apuka lettem volna. A napokban viszont az volt a feladatunk, hogy érveljünk az abortusz betiltásával kapcsolatban pro és kontra. Tekintettel arra, hogy a kontra oldalon jelentős túljelentkezés volt - mivel két lány kivételével az összes rohant támogatni az abortuszt -, ezért én csatlakoztam a betiltók szerény táborához. Átolvastuk az Alkotmánybíróság határozatait (ITT és ITT) és a magzatvédelmi törvényt, és ezek tükrében megpróbáltunk érvelni. Sajnos a vita lehetősége rövid úton hamvaiba hullt egyes csoporttársaim vitaképtelensége és komolytalan hozzáállása miatt, de ez már az én bajom.

Az abortuszkérdés jogi megközelítését illetően leegyszerűsítve az a lényeg, hogy azért nem illetik meg a magzatot az emberi jogok (és ilyen korlátozhatatlan alkotmányos alapjog az élethez és az emberi méltósághoz való jog is), mert nem számít embernek. Aki pedig nem ember, az nem is lehet jogalany (amennyiben eltekintünk a jogi személyektől). A méhmagzat avagy nasciturus az alkotmányjogban egyáltalán nem, a polgári jogban pedig csak feltételesen rendelkezik jogalanyisággal[1]. Természetesen, ha embernek tekintenénk a magzatot, akkor főben járó bűn lenne az abortusz.

A képlet tehát egyszerű: ha sikerül bizonyítani, hogy a nasciturus is ember, akkor bűnt követne el az, aki megöli. Már csak az a kérdés, hogy miért nem tekintünk embernek egy olyan lényt, amelyiknek van két keze, két lába, agyműködése, keringése, érzései, és alapjában véve egy genetikai individuum? Azért, mert egy köldökzsinóron keresztül táplálkozik? Akkor nem ember az, akit infúzióval etetnek? Talán azért, mert az anyja hasában van, elzárva a külvilágtól, biztonságban? Akkor az inkubátorban lévő gyermekek sem emberek, hiszen az a gép tulajdonképpen az anyaméh szimulátora. Vagy csak azért nem ember, mert még nem látta meg sohasem a napot? Szegény vakok...
Szerény véleményem szerint pusztán azt a célt szolgálja a "méhmagzat", "magzat" vagy "nasciturus" kifejezés, hogy ezeket az embereket dehumanizálhassuk. Ott egy ember, de nem hívhatjuk annak, hiszen akkor nem ölhetjük meg. Inkább találjunk ki neki egy új nevet, és tagadjuk ember mivoltát. Ha lennének balliberális olvasóink, akkor bíznék benne, hogy egyesek a dehumanizálás témájával kapcsolatban felemlegetnék a Harmadik Birodalom zsidókra vonatkozó elképzeléseit, de emlékezhetnénk akár a római jogszabályokra is, amelyek a rabszolgák emberi mivoltának nemlétét deklarálták. Ezek a jogi megoldások is mind azt a kényelmes célt szolgálták, hogy egyesek megkíméljék önnön lelkiismeretüket attól a ténytől, hogy tulajdon fajtársaik farkasai.
Miután pedig tartja magát az az öszvér megoldás, hogy egyes emberek nem számítanak embernek, nem kell aggódnunk bűnös lelkünkért, amikor abortuszra megyünk. De ne aggódjunk, a testünkben bújkáló "magzat" nevű valami is védelemben részesül törvényeink szerint, és csak olyan abszolút kivételes helyzetekben lehet megölni elvetetni, mint például, ha szerintünk rossz a szociális helyzetünk. Ez megnyugtató.
Mint az írás elején megemlítettem, én inkább a pro choice irányzatnak a híve voltam világ életemben. De nem vagyok hajlandó hazudni magamnak. A terhes nők hasában bizony egy másik ember van, akit ha megölünk, akkor emberölést követünk el. Hazudjuk hát azt magunknak, hogy nem ember, és így nem lesznek álmatlan éjszakáik az alkotmányjogászoknak amiatt, hogy hogyan okolják meg azt, hogy ezt miért szabad. De magunkat ne áltassuk, és legalább próbáljunk meg együttélni a gyilkosság gondolatával. Ugyanis köztem és a vérbeli pro choice aktivisták között az a különbség, hogy én beismerem azt, hogy saját érdekemben talán képes lettem volna megölni egy ártatlan embert.

[1]Egy személy azon képessége, hogy jogok és kötelességek alanya lehessen. A polgárjogban a méhmagzatnak is lehetnek jogai, például örökölhet, de csak azzal a feltétellel, hogy élve születik. Az alkotmányjog eltekint ettől a lehetőségtől.

Fundamentally loathsome

Sólyom László nem írta alá a távoltartásról szóló törvényt.

Hogy miért nem írja alá ez a gonosz, sötét, szörnyű figura a bántalmazott családtagokat védő törvényt? Hadd idézzem!

"Az államfő álláspontja szerint a törvénynek ezek a szakaszai "részben értelmezhetetlenek és alkalmazhatatlanok, részben pedig aránytalanul korlátozzák a tartózkodási hely szabad megválasztását"."

"Sólyom megfoghatatlannak tartja az "együttélés nélkül bensőséges kapcsolatban álló személyek" fogalmát és az ekkor elrendelhető távoltartást, hiszen a bántalmazót adott esetben saját lakásából tiltanák ki, miközben a bántalmazott nem is abban a lakásban él."

Magyarul, megint sikerült egy elbaszott törvényjavaslatot eljuttatni a megfelelő helyre, és csodálkozunk, hogy azt visszadobja az illetékes. Arról nem is beszélve, hogy milyen érdekes kiskapukkal tudná így valaki az élettársát kiforgatni a vagyonából.

Ha egy SZDSZ-es törvényjavaslatot visszadobnak, akkor ott mindig eljön a szíveknek vérzése, és valaki elkezdt pampogni a demokrácia és a szabadság hatalmas bukásáról. A reakció itt sem késett meg, sőt maga Sir Gyurcsány lépett elő, kivont karddal. Ugyanis, szerinte, itt valami szörnyen konzervatív erő tör fel Magyarországon amely a következőt csinálja:

"Fenyegeti a polgárok szabadságát, az állam világnézeti függetlenségét, amikor a tradícióra hivatkozva nem felszabadít, hanem korlátoz és jogot von el. Egyre világosabbnak tűnik, hogy nem szimplán politikai vita figyelhető meg, hanem - a korábbinál egyértelműbben - világnézetek, világlátások küzdenek egymással. Nem egyszerűen a tradíció a modernizmussal, hanem a konzervatív fundamentalizmus ütközik a szekularizmussal és a szabadelvűséggel"

"Gyurcsány Ferenc szerint úgy tűnik, mintha a köztársasági elnök a családot fenyegető, bántalmazó vagy rettegésben tartó férj jogait erősebbnek tartaná, mint azokét, akiket fenyeget, bántalmaz vagy rettegésben tart"

Magyar Bálint, és Sándor Klára, kettő a hat SZDSZ-es képviselőből, akik kezdeményezték ezt a törvényjavaslatot, a következőt nyilatkozták:

"Fölháborító, hogy Magyarországon a jog eszközeivel, ráadásul az emberi jogokra hivatkozva próbálnak még mindig sokan védelmet nyújtani az emberi jogokat megsértőknek - ez történt a gyűlöletbeszédet illetően, és ez történhet most is"

Tovább a cikkben a következő dolog szerepel:
"A két liberális képviselő szerint fontos a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjog, de megengedhetetlen cinizmusnak tartják, ha valaki ezt az emberi méltósághoz, az emberi élethez való alapjog elé helyezi."

Tehát, értelmezzük is: az alkotmányos jogok, amelyek az SZDSZ szerint fontosak, prioritást kéne hogy élvezzenek a többi alkotmányos joggal szemben. Gratulálok, sikerült ezt a mélyenszántó gondolatot elültetni. Egy pont oda Magyar Bálintnak, és Sándor Klárának. Ez utóbbi hölgyről nem árt tudni, hogy tanítja a volt barátnőmet, és egyik óráján egy vitát kezdeményezett a halálbüntetéssel kapcsolatban, melynek az lett a lényege, hogy jól leosztott mindenkit aki a halálbüntetés mellett érvelt, és a vita konzekvenciája nagyjából az volt, hogy mindenki hülye, kivéve Sándor Klárát.

Visszatérve Gyurcsányra, ez az ember valami nagyon kemény drogot használhat, és én tudni szeretném, hogy mi az. Mégis hogy a faszomba jön ide a szekuralizmus? Mi köze van az állam és a vallási intézmények különválasztásának a családon belüli erőszakhoz. A "Verd a te asszonyodat" nevű fiktív parancsolatot követve lett visszabaszva az a szerencsétlen törvényjavaslat? Nem, más okból. Akkor meg?

Ez a "konzervatív fundamentalizmus" nagyjából annyira létező jelenség, mint a fasisztaveszély. Gyurcsány Ferenc úgy látszik nem bír felkelni az ágyból az aktuális heti ellenségkép nélkül.

Az SZDSZ nagyrabecsült gondolkodóinak csak annyit mondanék, hogy ahelyett, hogy sértődötten sipítoznak, inkább gondolják át újra ezt a törvényjavaslatot, mert nem hiszem el, hogy nincs olyan, szalonképes verziója a dolognak, amit ez a gonosz, konzervatív fundamentalista Sólyom elfogadna.

Arról ne is beszéljünk, hogy mekkora baromság már a gyűlöletbeszéd törvény nevű esztelen faszságra hivatkozni.

Gyurcsány jogalkotó tagjai

Kevés ember hobbija A Magyar Köztársaság Alkotmányának olvasgatása, nem is beszélve egyéb jogszabályokról. Mindjárt az elején leszögezném, hogy én sem szórakozásból teszem ezt, de annyi baj legyen, legalább szembesülök néhány kisebb bakival.

De kezdjük az elején. Az alkotmányunk az 1949. évi XX. törvény, amely egykor az 1936-os sztálini alkotmány mintájára készült el. A szóbeszéd szerint már csak a 74. § maradt változatlan, amelyik így szól:

"A Magyar Köztársaság fővárosa Budapest."

De a valóságnak ez sem felel meg, hiszen annak idején még/már Magyar Népköztársaságról beszéltek. Egy szó mint száz, 1989-ben új szelek fújdogáltak, és alaposan meg is változtatták az Alkotmányt. Ennek ellenére sok támadás éri nap-mint-nap, egyesek az eltörlését követelik, mások a szentkorona-tant kívánják újra bevezetni, megint mások pedig egyszerűen magasról tesznek rá. Ezeknek a mentalitásoknak egyenként külön bejegyzést lehetne szentelni, de ezt most hagyjuk, nem ezért írok, hanem azért, hogy virtuálisan vállonveregethessem azon titkárnőket, képviselőket, jogászokat és nyomdai alkalmazottakat, akiknek soha nem szúrta a szemét a következő néhány hiba:

"E jogkörében az Országgyűlés a Kormánynak [...] javaslatára feloszlatja a helyi képviselőtestületet[...]"
19. § (3) l)

Erre persze jogosan lehet azt mondani, hogy szarrágás belekötni a helyesírásba, még akkor is, amikor Magyarország legfőbb törvényéről van szó, úgyhogy nézzünk meg egy másik hibát, az én személyes kedvencemet:

"Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai a pártnak, és az Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak."
32/A. § (5)

Pártunk és Kormányunk, mint a régi szép időkben, mi?:) Ezek persze elenyésző hibák, olvashat az ember ezeknél cifrábbakat is, például az agyontoldozott Jogalkotási Törvényben (1987. évi XI. tv.):

"A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják: a miniszterelnök, elnökhelyettese és tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet."
1. § (1) d)

Teccik érteni? A miniszterelnök tagja rendeletet alkothat. Bízzunk benne, hogy Gyurcsányt nem fogja egyszer széttépni a nép ici-pici darabokra, mert vészesen megnövekedne a jogalkotók száma. Viccet - és titkos vágyakat - félretéve, eredetileg itt természetesen nem miniszterelnök szerepelt, hanem minisztertanács. Amikor lecserélték a tanácsot miniszterelnökre, akkor a titkárnő Gizikének kiadták az ukázt, hogy tessék szépen átírni mindent, az pedig következetesen végre is hajtotta az utasítást. Persze ilyen logikai bukfenceket már nehéz lett volna áthidalni, hogy képzavarral éljek... De vegyünk egy másik példát, ugyaninnen:

"A köztársasági elnök törvényerejű rendeletet [alkothat]"

Ne ijedjünk meg, Sólyom László még nem tud erről a jogköréről...:)

Tudom, tudom, jogászosra sikeredett ez a post, elnézést érte, legközelebb megpróbálok kicsit emberközelibb témát választani.