A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tomcat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tomcat. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. december 21., vasárnap

Hanuka/fényünnep/fenyőünnep/Karácsony

Mostanáig nem értem, hogy a hanukázók miért a Hősök terét, majd a (rad)jobbos körökből feltörő tiltakozások után miért a Műcsarnok előtti teret választották, hogy aztán tovább is buszozzanak onnét. Egyszerűen semmi köze a térhez és annak szakralitásához a zsidó ünnepnek. Ráadásul a Nyugatinál szintén csináltak menórás rendezvényt, ahogy tavaly is, csak akkor politikai felhangokat is belevittek. (Amit nem tartok megengedhetőnek.) Még mielőtt jönne valaki az "országhódítók így akarják demonstrálni, hogy ezeréves országunkat végképp elfoglalták" szöveggel, megjegyzem, szerintem szimplán érzéketlenek, esetleg szándékosan provokatívak. Miért nem a megfelelő helyszínen, mások érzékenységét tisztelve a zsinagógánál gyújtottak fáklyákat, meg daloltak "Sálom, eléchem"-et? Nem voltak olyan sokan, hogy ne fértek volna el a Dohány utcánál. Vajon mit szólnának, ha az augusztus 20-iki körmenet a zsinagóga előtt haladna el? A balliberális értékrend szerint - mert létezik olyan is, csak nálunk nem túlságosan - a vallás mindenkinek a magánügye. (Szerintem meg éppen az evangéliumi tanítás értelmében kell minél több ember tudomására hozni, hogy mennyi érték rejlik a kereszténységben, de ennek kifejtése külön bejegyzést igényelne.) Ha tehát mindenkinek magánügye az Istennel, Jahvéval vagy Allahhal való kapcsolat, akkor miért kell egy alkalomhoz egyáltalán nem illő helyen hirdetni a hagyományos magyar ünneprendhez nem tartozó - tehát nem állami ünnepként megtartott - vallási ünnepüket? Nem is beszélve arról, hogy ennek éppen a szakralitását, bensőségességét veszi el az a tény, hogy sállal eltakart arcú biztonságiak és rendőrök állták őket körbe egyfajta élő kordonként. Úgyhogy ezúton is szeretném mély sajnálatomat kifejezni a zsidóknak, hogy megint egy csomó emberrel sikerült megutáltatniuk magukat. Még akkor is, ha végül - helyesen - nem mentek a Hősök terére, csak a szélére. (Én nem utálom őket, alapvetően gyűlölni sem szeretek senkit, főleg, hogy volt egy dédnagyanyám, aki még izraelita vallású, szegény sorsú asszony volt. Aztán elvesztette két fiát, és velük együtt a hitét is. Viszont én inkább misére járok, és ha okom van rá, kritizálom őket. Mert ok bőven van rá sajnos.)
A fáklyás fényünnep mellett a Magyar Gárda is demonstrált, a Rákosi által leromboltatott Regnum Marianum templom helyénél. (Itt a mozgalomról beszélek, amit addig nem oszlatnak fel, amíg nem követnek el bűncselekményt.) Náluk nem voltam, viszont vittem egy rózsaszín szalagos - utálom amúgy a rózsaszínt - szaloncukrot a bombagyáros karácsonyfára, mert én a Karácsonyt ünneplem, és honorálni kívántam ennyivel ezt a jó ötletet. (Budaházyval ellentétben Tomcaték legalább jó ötletekre is képesek. Budaházy egyébként ide is kijött, szerencsére csak nézelődni.) Meg kíváncsi is voltam, hogy vajon belekötnek-e a rendőrök, hogy nincs területfoglalási engedélyük a flashmob résztvevőinek a fenyőfára. Tudtommal nem kötöttek bele, nem is nagyon mentek el a Vörösmarty tér felől jövő földalatti kijáratánál lévő fához. Inkább Tomcaték mentek videózni, ahogy az egyik gyárlakó zsíroskenyérrel kínálja a hanukázni jövőket és a biztonságiakat. Nem kellett nekik, meg sem kérdezték, hogy libazsír-e vagy disznózsír. (Csomóan nem is tartják a kóser konyhát.) Aki kíváncsi a zsidók véleményére a rendezvényről, annak ajánlom ezt. A magam részéről nem volt kedvem ahhoz, hogy az 5 óra után meginduló rendőrök igazoltassanak, és rohadtul fázott a kezem is, úgyhogy a továbbiakban beszéljenek helyettem a képek:

Zsíroskenyér. A rendőr láthatóan nem szereti.

Karácsonyfa lámpavasra kötözése.

A gyárlakók is kaptak fáklyát a hanukázóktól.
Látszik, hogy Molotov-koktélhoz szoktak a vén náczifasiszták.:)

Vigyázz, kész, tűz.

Arcok

Magyar zsidó

Ők vidámak.

A szemüveges a Tarka magyarra is ellátogatott.

Lángokban állt a Műcsarnok előtere.

- Kérsz te is fáklyát?
- Nem, kösz, nincs szabad kezem.

Nem a tűzbe teszi a kezét, csak cigit gyújt.

Ennyien voltak.

Árpád fejedelem Árpád-sávossal.

Szemét, gyerek és fáklya

"Fegyverletétel"

Nem, a fáklyát nem lehet elfújni.

Őt mintha a Hollán Ernő utcai "flashmob"-nál láttam volna.
Persze lehet, hogy csak rémeket látok.:)

Tel-Aviv térképes táska.

Szerintem már nem vidámak, csak a hideg miatt az arcukra fagyott a mosoly.

Még parázsló, füstölgő fáklya egy kisbusz alatt.
Gyorsan, cirkusz nélkül elvitték a rendőrök. Nem a fáklya tulajdonosát, a fáklyát.

Poroltóval is készültek, aztán majdnem ottfelejtették.

Kicsit furcsa srác. Talán Mózesnek képzelte magát a kőtáblákkal.

Sorbanállás. Mindenkinek kék karszalagot kellett hordania, ha fel akart szállni a buszra.
Nem is mondanék analógiát.:)

A látszat csal, ők a biztonságiak.

Ellentüntetők és nézelődők. Mert olyan is kell.

Farkasszemetnézés.

Fáznak, figyelnek és begyűjtéshez készülődnek.

2008. november 3., hétfő

Szakad a széljobb?


Hogy erősítsük egy kicsikét a blogunk vitafórum jellegét, szeretném górcső alá venni a mai érdekes bombagyár bejegyzéseket. Blogin marslakó-zsidó párhuzamát és Dragon64 kétes értelmű eszmefuttatását engedelmetekkel kihagynám - annak ellenére, hogy tegnap mi is megnéztük a Világok harcát -, és alapvetően Főnix illetve Tomcat írásairól szólnék.
Főnix cikke az (nácikat) olvasni nem szeretők kedvéért összefoglalva arról szólt, hogy nem szabad szlovák zászlót égetni, mert nem minden tót gonosz, csak a rendőreik és a vezetőik. Ez volt számomra az első meglepetés, teljesen más reakciót vártam ettől a mérsékeltnek nehezen mondható bloggertől. Öröm az ürömben persze, hogy nem humanista, hanem sajnos sokkal inkább hungarista indíttatásból gondolkodik így a szerző, mondván, hogy össze kell fognunk a világot fenyegető zsidó-cigány ármány (partizánok kedvéért: az ármány nem az örmény tájszólással kiejtve, bármennyire is erre enged következtetni a szövegkörnyezet) ellen, hogy megteremtsük/konzerváljuk a "fehér Európát", bla-bla-bla...
De legyünk nagyvonalúak vele szemben, és fogjuk fel ezt a kijelentést úgy, mint egy keresztényi megnyilvánulást, és ne keressünk a kákán is csomót, annak ellenére, hogy bizony nem lenne nehéz találni is!

A másik, sokkal érdekesebb bejegyzés Tomcat billentyűzetéből származik, aki Toroczkai Lászlónak, a HVIM tiszteletbeli elnökének, a Magyar Sziget és Hunnia megalapítójának, a Magyar Jelen főszerkesztőjének, Wittner Máriát halálra ítélő vérbíró dédunokájának szólt. (Ezek az infók nincsenek benne TC bejegyzésében, csak én örvendeztetlek meg benneteket vele. Remélem a partizánok jegyzeteltek, ha már nem tudják használni a wikipédiát.) A bejegyzés stílusát most nem elemezném, és mondandóját is csak pár mondatban foglalnám össze. Az említett bejegyzés alapvetően egy eléggé kemény hangvételű odamondás Hunnia jóképességű kukagyilkosainak, amelyben módszereik (?) és stratégiájuk (?) kerül pellengérre. Más szóval a szemünk láttára kezd szétszakadni a szélső radikális jobboldal a gondolkodni képtelenekre illetve a... hmmm... a másik, mérsékeltebb, frappánsabb táborra. Lehet, hogy Tomcat bebörtönzése illetve szabadulása óta tartó ámokfutása és nehezen vállalhatósága kezd a végéhez érni, és vissza fog térni a klasszikus "belvárosi cselekvő blogger" "nemzeti-liberális" alakja, akinek a számítógépes játékain egy generáció nőtt fel? Lehet, hogy nem zsidózásról fog szólni minden második blogbejegyzés a bombagyáron?
Én nagyon bízom benne, de ez szerintem még messze a jövő zenéje.
Szerintetek?