Március 21.

Muszáj idebiggyesztenem az én véleményemet is, mert több dologban is különbözik Starkétól. Először is, én tuti nem kérnék még egy olyan sokkterápiából, mint amilyen a Bokros-csomag volt, mert gyakorlatilag nem élnénk túl. Ennek a fazonnak, aki még a saját MSZP-tagságát is letagadja, egyszerűen nulla a szociális érzéke, 2009-ben pedig már pótvámokat sem lehet kivetni. Simor Andrásnak is az a baja, hogy nagyszerűen meg tudja határozni, hogy mire hány milliárd forint kellene, hogy közgazdaságilag csúcsszuper legyen az ország, az viszont már nem az ő gondja, hogy kiknek a bőrét kéne ehhez hetedszerre is lenyúzni.

Másodszor pedig vannak még további lehetőségek, árnyalatok is. Gyurcsány szilárdan megtartja a pártelnökséget, és ha valóban sikerül maga ellen konstruktív bizalmatlansági indítványt beadnia, akkor pártelnökként ő határozza meg többek között, hogy ki legyen az utód, akit majd irányíthat, további országos népszerűségvesztés nélkül. Kifogja a szelet a 2006 ősze óta a "Gyurcsány a hibás, Gyurcsány monnyon le!" jelszavakból élő Fidesz vitorlájából, és 2010-ben akár még vissza is jöhet. Vagy ha nem ő, akkor majd az ő jelöltje. A választók többségének úgyis rövidtávú a memóriája.
Az is lehetséges alternatíva, hogy a Fidesz és a hozzájuk már csatlakozott "herényi párt" előbb indítványozza a Parlament önfeloszlatását, és többséget szerezve meg is szavazzák. Kérdés, hogy hogyan lavírozik majd az SZDSZ: a biztos bukás elől úgy menekül, hogy újabb koalíciót köt az MSZP-vel, vagy egy előrehozott választásos kampányra nyergel át, mondván, amit nem tudunk meggátolni, annak álljunk az élére? Akár az EP-választásokkal egy időben előrehozott országgyűlési választásokat is tarthatunk. Izgalmas két hét elé nézünk, az biztos, de csodát ne várjon senki. Azért a pezsgő már behűtve figyel a hűtőben, manapság minden alkalmat meg kell ragadni egy kis ünneplésre.;-)

Bölcsek Tanácsa

Pártunk és Kormányunk elnökének blogját olvasgatva találtam egy vicces rovatot. Pontosabban fogalmazva: olvasgattam a gyurcsány-blog kommentelőinek patkóbélig történő benyalásait dicsérő szavait. Itt egyesekben felmerült, hogy Sólyom László - a kevésbé művelteknek mondom: fidesznyik - miért nem ment el a miniszterelnökünk (dicsértessék a lába nyoma is!) által életre hívott Nemzeti csúcsra. Bezzeg csinált egy Bölcsek Tanácsát! Rohadék!
Ezek után muszáj volt elolvasnom, hogy miről is szól ez a klub. Bízom benne, hogy egyszer ide fog tévedni egy masszív baller MSZP szavazó/Gyurcsány rajongó, és el fogja olvasni rövid (tényleg az!) eszmefuttatásomat a két csoportosulás összevetéséről.
A Nemzeti csúcs: így hívták azt a találkozót, ahová Kelemen Anna kivételével hazánk összes közéleti szereplőjét meghívták, kezdve a parlamenti pártok prominenseivel, egészen az összes közjogi méltóságig. Mert hogy így, közösen lehet csak fellépni a hazánkat fenyegető "árvíz" ellen. Szép és jó, ugye? Azt azért megkérdezhetem, hogy DeutschFür Tamásnak, az Alkotmánybíróság elnökének, Göncz Árpádnak, Mádl Ferencnek vagy az MTA elnökének mégis mi keresnivalója volt ott? Mi közük nekik egy alapvetően gazdasági kérdéshez? Mégis mivel válthatták volna meg a fejenként rendelkezésre álló kb. 5 percben a világot? Ennyit erről. De azért jól nézett ki. És csak néhány milliójába került az adófizetőknek. De milyen jól kommunikálható! (És akkor most nagyvonalúan eltekintettünk annak tárgyalásától, hogy a köztársasági elnöki tisztség milyen módon is kapcsolódik a monetáris politikához. Amúgy erre eléggé rövid a válasz.)
A Bölcsek Tanácsa: hát az biztos, hogy a sajtó nem verte akkora dobra, pedig több értelme van. A célja az, hogy az oktatás fejlesztésére és a korrupció visszaszorítására egy szakemberekből álló testület ajánlásokat fogalmazzon meg a mindenkori Kormány részére. Teccik érteni? Konkrétumok, írásban, olvasható és alapítványi pénzből. Legalább van értelme.
Tudom, hogy már idejétmúlt téma, le vagyok maradva, de ez valahogy kikívánkozott belőlem. Természetesen várom azon kommenteket, amelyek az előbbi társaság pozitívumait illetve az utóbbi negatívumait részletezik. Én nyiltott vagyok az ellenvéleményekre. 5 perc áll a rendelkezésetekre.

Oh joy! Ötpárti egyetértés!

Na ne örüljünk annyira, ugyanis ha hihetünk a Népszakadtság cikkének - márpedig miért ne hihetnénk -, akkor az öt sokat szeretett parlamenti pártunk éppen most tervezgeti pártszékházaik megvételét az MNB-től felvett 1 milliárd 865 millió forint segítségével. Persze ezzel nincs is gond, tényleg ez a legégetőbb problémánk, valamit lépni kell a világválság problémáinak leküzdése ellen, és még csak a kedvezményes hitel sem szúrja a szememet, de azért az mégiscsak pofátlanság, hogy ha a pártok nem tudják kifizetni az adósságukat, akkor azt esetleg majd az állam átvállalja helyettük.

Mindezt állítólag a 2007. évi CVI. törvény alapján, de ha csak az index cikkére hagyatkozom, akkor még a törvényt sem találom meg. Az egészet persze olyan rohadt bikkfa nyelven írták, hogy nem fogom elolvasni. Persze erős a gyanúm, hogy ha elolvasnám, akkor sem fognám fel.