Egy fasiszta naplója 2008. okt. 23.

Reggel 9-re érkeztem meg Budapestre. Büszke vagyok erre a városra, hisz nem máshova tartozik, mind Európa legfasisztább nemzetéhez, hozzánk. Szerencsére még kitartott a reggel belőtt heroin, ezért még képes voltam elolvasni Lombroso SMS-ei közül az utolsót: "Kitartás!". Nem sokkal később megjelent ő is, és persze MJ. Sajnos még nem tudom, hogy Lombika hogy néz ki, mert mindenhová csuklyában és sállal eltakart arccal közlekedik. Mivel látens buzi is vagyok, nem csak fasiszta, ezért követtem a zuhanyzóba, de sajnos tusolás közben sem vált meg a ruházata felső részétől. Nem baj, még rá fogom venni, hogy teljes farokhosszúsággal kiálljon a legális droghasználat és a melegek ügyéért.

Olyan 10 óra környékén érkeztünk meg a lakásukra. Nagyon barátságos, kényelmes ki otthon. Kutyájuk, Blondie már a kapuban a jellegzetes, szívet melengető karlendítéssel üdvözölt minket, és barátságosan megkínálta gazdáját a szájában tartott, körülmetélt ember - bocsánat, zsidó - pénisszel. Lombroso természetesen elfogadta. Ez már egy biztató kezdet, remélem már nem sokáig lesz heteró a lelkem. Estére már tele lesz a vérünk alkohollal és a kokainnal, amit a seggemben csempésztem be az országba Peruból, ahol a Mendoza családdal ápoltam a kapcsolatot. Természetesen, miután felhergeltük a rendőröket, felszívódunk, mint a heroin a véremben az unalmas vasárnap reggeleken. Majd szépen megpihenünk egy nyilas kocsmában, ahol majd néhány kupica pálinka után majd MJ és én fogunk versenyezni Lombroso kegyeiért.