Egy naplopó náci naplója

Elaludtam. Az esetek 99%-ában minden apró zajra fölébredek reggel, de ez a borús, csütörtöki nap kivétel volt. És kivételes is, hiszen bizonyos partizáninfós találgatások ellenére, nem sűrűn járok a Népligetnél, a Fradi-stadionnál. Most viszont alapos késéssel Stark elé kellett mennünk, hogy Lombrosóval sasfészkünkbe kísérjük. Miután megebédeltünk, és a bankom automatája önkényesen elnyelte a kártyámat - ezzel biztosítva számomra a megfelelő hangulatot és azt, hogy hétfőig ne legyen pénzem -, a Deák téri Jobbik-gyűlés felé vettük az irányt. Ahogy Stark már részletesen leírta, részünk lehetett egy Murányi Levente-féle '56-ról megemlékező szónoklatban, egy bátorságot és erőt mutató, bőrszerkós (saját jelzője) Morvai Krisztinás élményben, egy borzalmas magyarságú Nick Griffin-beszéd tolmácsolásában és a radikalizmusban mindenkit túllicitáló Vona Gábor "építő jellegű terveim, ha bejutok a Parlamentbe" programbeszédében. Morvai Krisztina pénzügyi tanácsadókra is kiterjedő kritikája alapján jónéhány ismerősöm és egy családtagom is retteghet, hogy mi lesz, ha rájönnek a foglalkozásukra az egykoron hatalomra kerülő jobbikosok. A TV2-nél dolgozó másik családtagomról nem is beszélve, aki Vona Gábor instrukciói alapján nem sok jóra számíthatna. Jóra persze én sem számítottam azon a napon, úgyhogy miután megcsodáltuk a harci díszbe öltözött demonstrálókat, akik közül sokan a Budaházy-Toroczkai-féle tüntetésre indultak, úgy döntöttünk, hogy könnygáz helyett inkább komcsai levegőt/cigifüstöt szívunk. Nekem nem sok kedvem volt az alkoholfogyasztáshoz - de tényleg:) -, mivel arra számítottam, hogy a fejlemények este még alakulni fognak, amiket elvből szeretek hideg fejjel követni. A borozóban lévő tévét nyomon követve, estefelé el is indultunk a Deák tér irányába, ám a metrón az a kellemes meglepetés ért minket, hogy a szerelvény a Blaháig meg sem állt, úgyhogy rekord idő alatt tettük meg a távot. A Blahán teljesen le volt zárva a Rákóczi út, és egy piros-fehér csíkos bottal terelte el a forgalmat egy rendőr. (Aki igazából Árpád-sávos karlengető fasiszta társunk volt.:)) A téren békésen grasszáltak a kisebbségiek, és nyoma sem volt annak, hogy bármifajta rendbontó akcióra számíthatnánk. A villamos csak az Oktogonig közlekedett, úgyhogy onnantól sétálhattunk a Nyugatiig, ahonnan elkanyarodtunk a sorban parkoló rendőrautókkal, buszokkal és egyéb rendőrségi járművekkel telizsúfolt Bajcsy-Zsilinszky útra. Egészen a Markó utcáig jutottunk, ahol tekintélyes rendőrsorfal fogadott, továbbmenni pedig nem lehetett. Na nem azért, mintha az utcában lévő börtönbe vittek volna minket, hanem azért, mert éppen akkor állították elő Budaházyt, és még a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sokszor lobogtatott zászlaját is láthattam eltűnni a rendőrsorfal mögött, miközben egy E.T. reinkarnációnak tűnő rendőrdroid eggyé vált a fénnyel. Ő az:

A rendőrök ezután igen megfontoltan és logikus módon a Markó utca sarkáról a járda szélénél 5 méterrel beljebb lévő fa vonalához "szorítottak ki" minket, miközben Gaudi-Nagy Tamás és az újra feltűnő Morvai Krisztina próbált telefonon intézkedni többek előállítása ügyében.

Most lebukott a kis karlengető fasiszta.:)

Miután a Budaházy/Toroczkai-féle menet utolsó hullámai is felmorzsolódtak a rendőrsorfalon, felszabadult az út a Deák tér irányába. Útközben még azzal a Göbl Györggyel is találkozhattam, akit számomra a partizáninfo reklámozott be, - bár egyesek valami haveromnak tartják:) - és aki éppen akkor tanúkat keresett. A járda szélén rengeteg rendőr állt kisebb csoportokba verődve, és igyekeztek sorban igazoltatni mindenkit, aki arra sétált. Minket azonban kifelejtettek az ottaniak, úgyhogy zavartalanul elértünk a meglehetősen csöndes Deák térig, ahol kicsit körbevezettük Starkot a belvárosban. Az Erzsébet térre visszaérve felfigyeltem egy utcán heverő valamire, ami gurulni kezdett felém, amikor a kocsik áthajtottak rajta. Közelebb mentem, hogy megnézzem, hát egy szép, piros nyelű csavarhúzó volt. Úgyis lötyög a fürdőszobaajtó kilincse, gondoltam, elrakom a belső kabátzsebembe. Elindultunk az Andrássy út felé, ami nemcsak szép, fehér (fajmagyar!) rácsos kordonokkal volt lezárva, hanem még betonakadályokat is raktak eléjük.

A vörös-fehér sávos (ugye tudjuk, kik használtak ilyet?) mentőautót azért átengedték a fajmagyar rendőrök

Elénk pedig egy csoport rendőr tornyosult akadályul, akik kellemes hangulatban igazoltattak minket. Meg is kérdezték, hogy ez az első-e a mai nap folyamán, miközben néhány gyanús arc haladt el mellettünk, akik érdeklődtek a minket gondozásba vevő rendőröknél, hogy tudják-e, hova vitték egy haverjukat a kollégák. (Őket nyilván azért nem igazoltatták, mert már unták a kopasz képüket.) Közben kikérdezték a személyijén található minden adatáról Lombroso egyik volt osztálytársát, aki hozzánk csatlakozott, és a rendőrök legnagyobb meglepetésére hibátlanul tudta a saját meg az anyja nevét is. (A zsaruk nyilván magukból indultak ki a kérdezz-feleleknél.) Közben erősen gondolkoztam azon, hogy mi lesz, ha a zsernyákok kíváncsiak a nálam található tárgyakra is, ennek kapcsán arra, hogy mi a büdös fenének van egy lánynál egy csavarhúzó, amibe nyilván szívesen belekötnének, de nem jutott eszükbe, hogy kirámoltassanak minket. A kártyás játékot játszó rohamrendőr viszont úgy belelendült a kérdezősködésbe, hogy a játék hevében leejtette az ismerős lakcímkártyáját, úgyhogy megtudhattuk azt az elengedhetetlenül fontos dolgot is, hogy testpáncélban milyen nehezen tud letérdelni előttünk egy rendőr. Miután ismét bekerültem a zsaruk adatbázisába - immáron harmadszor -, mosolygósan elköszöntem tőlük, és belvárosnéző körutazásunkat befejezve megcsodálhattuk a teljesen lezárt Andrássy utat, az egy utcával arrébb szállított kocsikat, az Operából kiáramló elegáns tömeget és a két sorban parkoló rendőrségi járművek hosszú sorát.

Fajmagyar (még nem izraeli) vízágyú

Már csak azt nem értem, hogy a rendőrségnek miért kellett 2008. október 23-ikáig várnia, hogy rájöjjön, mivel előzhető meg az oszlatás és a rendbontás. Vagy direkt ilyen lassú tempóban dolgoznak az újításokon? Na és mi a helyzet a "bombagyáros terrorista" cselgáncsozó Tölgyesi Krisztián bombáival, amiket a Nyugati téren, a rendőrök orra előtt tárolt a kocsijában, és aki azóta részletes vallomást tett? Tényleg ilyen hülyék a nemzeti radikálisok, és ilyen lassan tanulnának a rendőrök is, vagy megint egy újabb "trükkel" állunk szemben?